Alibi gondolatok

Egyre divatosabb manapság a motoros túrázás. Egy-egy túrán a társadalom különböző képviselői alkotnak átmenetileg egy csapatot tekintet nélkül gazdasági helyzetre, politikai, vallási, stb. hovatartozásra. Nem vitás, hogy az alkalmi csapattársak között (különösen akkor, ha először találkoznak) akadhatnak a túrázással kapcsolatosan eltérő elképzelések, ami akár kisebb nagyobb súrlódásokat okozhat. Ez nem jó, ezért úgy gondoltam, hogy jobb előre tisztázni, hogy én például hogyan képzelem a csapatban motorozást, persze csak akkor, ha én vagyok a túra szervezője, vezetője. Tehát ha szeretnél velem motoros túrára jönni, akkor kérlek, olvasd el az alábbiakat és csak akkor jelentkezz, ha a lenti szabályokat elfogadod.

1. Ez az én saját túrám, amit pusztán azért találtam ki, mert ki akarok kapcsolódni. Viszont előfordulhat, hogy a kiírt útvonal, vagy a célpont másnak is érdekes lehet, szívesen eljönne velem. Így állhat össze egy csapat, amelynek tagjai vendégek. A vendégnek – természetesen – vannak bizonyos jogai, például kijár a tisztelet és az udvariasság. Kérlek, gondolj arra, hogy ez nem egy fizetős túra, tehát te nem fizetsz nekem azért, hogy velem jöhess, én meg nem tartozom neked semmivel. Nem célom és nem feladatom, hogy gondoskodjam a szórakoztatásodról, vagy a túrát a te igényeid szerint alakítsam. Nem hiszem, hogy köteles lennék eltűrni, hogy – visszaélve a vendégjoggal – elrontsd a társaság felhőtlen szórakozását, így ha ennek kockázatát látom, meg kell fontolnom, hogy folytathatod-e az utat velünk.
   
   
2. A saját szempontjaim, esetleges tapasztalataim szerint tervezem az útvonalat. De nyitott vagyok a túra kiírás topikjában elhangzó útvonal javaslatok, pihenőhelyek, éttermek megvitatására. De csak ott, és nem később, semmiképpen nem a túrán. Ha ez így nem felel meg neked, akkor ez nem a te túrád, nem érdemes eljönnöd.
   
   
3. Kérlek, hogy kizárólag jó műszaki állapotú motorral gyere. Nem szeretném azzal tölteni az időt, hogy kinek hogyan javítsuk meg a motorját, vagy hogyan mentsünk.
   
   
4. Ha úgy motorozol, ahogy nekem nem tetszik, távozásra foglak kérni. Az én túrámon én döntöm el, mi a nekem tetsző motorozás. Azaz állj be cipzárba, ne mássz rá a másikra, ne száguldozz másokat veszélyeztetve!
   
   
5. Elképzelhető, hogy meghatározom a pozíciódat a sorban, ez esetben azt végig tartanod kell a túra alatt.
   
   
6. Az nem gond, ha te (bizonyos határokon belül) kicsit lassabb tempóban szeretsz / tudsz motorozni. Egyrészt a hátul lévő általában igyekszik összeszedni a lemaradókat, vagy ha ez nem működik, a kritikus kereszteződéseknél mindenképpen megvárunk. Sőt, ha sokat kell várni, vissza is fordul érted valaki, hiszen akár műszaki okból, vagy baleset miatt is lemaradhattál. Azonban kérlek, ne élj vissza ezzel, ne állj meg fotózni, tájat csodálni, enni, inni! Mindenképpen légy tisztában azzal, ha nagyon hátráltatod a csapatot, az elronthatja a szórakozásunkat.
   
   
7. Ha szeretsz kanyar-vadászni, nem gond, hiszen sokan vagyunk így ezzel, de vagy menj jól előre, vagy maradj le. A lényeg az, hogy ne veszélyeztesd a csapatban lévők testi épségét! Vedd fontolóra azt is, hogy ha kockáztatsz és emiatt baleset ér, a többiek szórakozását rontod el, akik ezért biztosan nem lesznek neked hálásak. Ha a baj külföldön történik, nagyon komoly galibát és nem várt kiadásokat okozhat az útitársaidnak a felelőtlen viselkedés.
   
   
8. Ha a kanyar-vadászat miatt tévedsz el – nagyon lemaradtál, vagy túlságosan előre mentél – akkor az legyen a te gondod, neked kell megoldást találnod. Ilyenkor kérlek, ne hívogass, nem tudok / akarok ezzel foglalkozni a túrámon, szeretnék kikapcsolódni. Az útvonalat mindig közzéteszem, azon láthatóak a fordulópontok, a megállókat is általában megbeszéljük. Ott érdemes újracsatlakoznod. Tehát ha elszakadsz tőlünk, hasznos, ha van nálad térkép, vagy GPS.
   
   
9. A tankolás. Feltétlenül teletankolva érkezz a kiindulási / találkozási pontra, vagy ha az kúton van, akkor tankolj tele. Bizonyos túrákon fontos, hogy csak akkor tankolj, ha mondom. Ennek olyan oka (is) lehet, hogy tudom mi várható a következő 200-250 kilométeres szakaszon.
   
   
10. Ha a túra létszám limites, és már létszám feletti lennél, kérlek, ne állíts oda a gyülekezési ponthoz bejelentés nélkül, hogy hátha még beférsz. Nem fogsz beférni. Ha még nagyon időben vagyunk, akkor a túrához tartozó topikon belül is megvitathatjuk ezt a dolgot. Vagy legkésőbb előző nap felhívsz telefonon. A létszám limitnek nagyon gyakorlati okai vannak. Erről itt olvashatsz.
    
    
11. Az én túrámra csak úgy jöhetsz el, ha tudom a mobilszámodat és te is tudod az enyémet.

Mostanában sokszor úgy írom ki a motoros túrákat, gurulásokat, hogy meghatározom a maximális létszámot. Volt, aki megkérdezte az okát, volt, aki csak utalgatott rá kicsit az értetlenségét kifejezve. Van, aki meg egyszerűen úgy gondolja, hogy egoizmusból, vagy a tolerancia hiánya miatt teszem ezt. Egyszerűen ítél, aki egyszerűen él. Akit érdekel, annak most most pontokba szedve - a teljesség igénye nélkül - kifejteném, miért maximalizálom a motorosok számát a gurulásaimon. Igazából az írással az a szándék vezérelt, hátha más is egyetért a meglátásommal, és ennek szellemében szervezi a motoros túráit, ami - szerintem - így kellemesebb és biztonságosabb kikapcsolódást jelenthet az összes résztvevőnek.

1. A rugóhatás
   
   Minél hosszabb egy konvoj, az ún. rugóhatás egyre erősebb. A rugóhatás igazán akkor észlelhető, ha az elől haladó gyorsít vagy lassít, és ennek hatására az őt követők is (késleltetve) ezt teszik. A sorban egymásután következők mindegyikének reakciója kicsit (vagy jobban) késik, így a sor végén haladók már egészen nagy késlekedéssel reagálnak. Ez a gyakorlatban az jelenti, hogy egy 8-10 motorból álló konvoj esetén, amikor az első motoros álló helyzetből 60-ra gyorsít, a leghátsók már úgy érzékelhetik, hogy csak akkor tudják utolérni a csapatot, ha 80 – 120-ra gyorsítanak. Ez lakott területen, sűrű forgalomban nem veszélytelen, meg pont be is mérhetik az embert, azt, aki egyébként nem notórius gyorshajtó, csak most pont megszívta. Lakott területen kívül is fokozott veszélyt rejt magában egy-egy intenzív előzés / gyorsítás. Itt már az elől haladó pl. 70-ről 120-ra gyorsíthat az előzéskor, ami a hátul lévőket még agresszívabb gyorsításra, sebességre sarkalja, így nem ritka ilyenkor, hogy akár 160-180-ra kell felmenni. A következő megálláskor meg megy az anyázás, hogy miért mész olyan gyorsan, csak 160-nal tudtam utánad menni. Az első meg nem érti, mi baja az embernek. És ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ilyenkor lehetnek komoly balesetek. Előzésnél mindenképpen a szokásosnál nagyobb rugóhatás tud kialakulni. Tudniillik normális esetben, amikor az előttem lévő előzésbe kezd, - több okból is – nem tapadok vakon a seggébe, mert ha ő meggondolja magát, és vissza akar sorolni, könnyen kiüthetem alóla a motort, és akár dominóhatásként szállnak el az utánam következők is. Ezért egy tíz motorból álló konvojnak nagyon sok időbe telhet, mire egy előzést végrehajt. Ilyenkor megint feszkó van az utolsókban, benézhetik az előzést, nagyon húzzák neki, stb. Lassításnál, fékezésnél még kritikusabb helyzet tud kialakulni. Az ADAC egyszer helikopter segítségével megmérte, hogy ha az autópályán valaki 130-ról 80-ra erős intenzitással lassít, az három kilométerrel hátrébb nullára fékezést okoz, ami akár koccanásos, vagy súlyosabb balesetet is jelenthet.
   
   
2. Előrehajtás lámpánál
   
   Sok országban legális, hogy a motoros a forgalmi, vagy műszaki okokból álló sort kikerülve, előre hajtson a stop vonalig, lámpáig, stb. Van olyan ország, ahol ebből az okból a kereszteződéseknél két stop vonal van, egy a motoroknak, egy pedig hátrébb az autóknak. Belátható, hogy 8 – 10 motor esetén a kereszteződések zöménél nem igazán jó ötlet előre gurulni a kocsisorok között, és megpróbálni valami helyet szorítani az autók előtt. Egy dolog, hogy esetleg nem fér el annyi motor rendesen, de a másik az, hogy ennyi jármű előrehaladásához idő kell, amely idő alatt akár el is indulhat a kocsisor a kicsit gyakorlatlanabb vagy kezdő motoros nem kis ijedtségére. A lámpánál történő előrehaladásnál már kevesebb motor esetén is könnyen szétszakadhat a csapat. Ennek oka lehet az is, hogy akinek szélesebb a motorja, vagy kevésbé ügyesen tudja alacsony sebességnél terelgetni a járművét, ezért nem mer bemenni a szűkebb résekbe, az lemarad, meg a mögötte lévő is. Ennek hatása többszörös lehet. Páran pont a kocsisorok között ragadnak be, letett lábbal, esetleg meg sem mernek moccanni, amíg az utolsó kocsi el nem halad, ezt követően pont nekik kell vagy nyelezni, hogy utolérjék a csapatot, vagy (ha nem tudják, merre kell menni, mert sokaknak foghalmuk sincs) eltévednek. Aztán megy a telefonálgatás, az egész gurulás nyögvenyelősebb lehet.
   
   
3. A csapat irányítása.
   
   Aki elől halad, vezeti a konvojt, annak látnia kell, hogy mit történik hátrébb. megmondom őszintén, én 5-6 motornál nem nagyon látok hátrébb, ha az utolsónak nincs valamilyen nagyon jól látható ruházata, világítása, nem igazán tudom, mi történik a csapat egészével. Természetesen nem akkor van gond, amikor a jól belátható, gyér forgalmú úton, kényelmesen haladunk a szokásos (valóságos) 90 körüli sebességgel. És nyilván ez a pont nem okoz gondot annak, aki nem foglalkozik azzal, hogy mi történik mögötte. Ő megy, aztán hogy a többiek hogy jönnek mögötte, nem számít. Én folyamatosan figyelem a tükröt, próbálom átlátni a helyzetet, és ez egy hosszabb úton, egy idő után nagyon megterhelő, fárasztó, nekem semmiképpen nem jelent gondtalan örömmotorozást.
   
   
4. A képességek és a járművek
   
   Nem egyformák a képességeink és a járműveink. Pl. erősen kanyargós, szerpentines, visszafordítókkal teletűzdelt úton könnyen szétszakadhat a csapat. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a létszám, annál nagyobb az esély arra, hogy – akár – több kis csoportra is szétszakadhat a konvoj. Akiket egyébként majd be is kell várni.
   
   
5. Energiafelvétel
   
   Amikor egy nagyobb csapat bezúdul egy benzinkútra, ott bizony hosszabb időt el lehet tölteni, mire mindenki megtankol. Persze lehet úgy szervezni a túrát, hogy pontosan tudjuk, mikor, hol állunk meg pihenés ÉS tankolás céljából, akkor ez a probléma nem is igazán probléma. De az is gondot okozhat, ha 8-10 motorral beesik egy étterembe 10-15 vendég egyszerre. Sokszor előfordul ilyenkor, hogy bizony akár két órába is beletelik, mire mindenki megkajál és fizet. Igen, erre is van megoldás, együnk magunkkal hozott szendvicset.
   
   
6. Többnapos túrák
   
   Én úgy szervezem meg a túrákat (teljesen ingyen végzem ezt a munkát) hogy lefoglalom a szállásokat, figyelembe veszem ki kér egy, vagy kétágyas szobát, stb. Kiszámolom, hol kell megállni pihenni, tankolni, enni, esetleg látványosságokat nézegetni, fényképezkedni. Minél nagyobb a létszám, annál több munkával jár ez, hiszen pl. igyekszem megoldani, hogy egy szálláson kapjon szobákat a csapat minden tagja, rendesen tudjanak a motorok parkolni, beférjünk az adott étterembe, stb. Igazából van egy határ, ameddig hajlandó vagyok ezzel foglalkozni.
   
   
7. Az emberi kapcsolatok
   
   Különösen egy hosszabb túrán tud gondot jelenteni, hogy nem vagyunk egyformák. Különbözőek a motorozással kapcsolatos képességeink és lehetőségeink. De eltérően gondolkodunk sok minden mással kapcsolatban is. A társadalomról, az emberekről, politikáról, vallásról, gazdaságról, művészetről, ételekről, stb. Minél nagyobb a csapat, annál nagyobb az esély a különbözőségek markáns felszínre kerülése miatti apróbb, vagy komolyabb ellentétekre, feszültségekre, klikkesedésre, stb. Nos, én erre nem vagyok kíváncsi, ezért csak úgy tudom a konfliktusok, feszkók elejét venni, vagy ezek kialakulásának esélyét csökkenteni, hogy igyekszem limitálni a motorosok számát.

A tapasztalataim mindenképpen azt mutatják, hogy minél nagyobb egy csapat, annál nyűgösebb, problémásabb, veszélyesebb az együttmotorozás. A kikapcsolódás sem az igazi, nem csak nekem, hanem a többieknek sem. Úgy vélem, ha csapatban vagyunk, akkor az optimális létszám a három motor. Kb. 4-6 motorig még kezelhető, átlátható a konvoj, felette már kezd munkás lenni a vezetés. Hangsúlyozom, ez utóbbi csak akkor szempont, ha a konvoj vezetője akar arra figyelni, hogy mit történik mögötte, és a kritikus helyeken egyben akarja tartani a csapatot.

Jobb lesz, ha ezt elfogadjuk, hogy a terroristák győztek, Európa egyelőre vesztésre áll. Remélhetőleg átmenetileg. Hogy ezt miért gondolom? Elég csak utána gondolni, hogy mennyire megváltozott az életünk az elmúlt 20 évben, hova és hogy utazhatunk pl. a világban. Persze a 9/11 csak rátett egy lapáttal. És most itt van ez a menekültválság. Amikor az idióta holland miniszter így nyilatkozik

http://www.portfolio.hu/gazdasag/ez_az_igazi_fenyegetes_mini-schengen_johet.12.223189.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox

akkor a terrorista egyrészt elégedetten szemléli, hogyan verődik szét az Unió a tesze-tosza, képmutató vezetői miatt, másrészt gurul is a röhögéstől a bohózatot látva. Ugye a holland miniszter – lényegében – arról beszél, hogy egyes uniós országok mennyire nem szolidárisak, amikor nem hajlandóak migránsokat átvenni – és ezzel rátolják a problémát pl. a hollandokra. Erre csak a belső határok lezárása lehet a jó válasz, szerinte. A kvóta rendszerrel kapcsolatban igaza van és nincs igaza. Igaza van, hogy valahogy meg kéne osztanunk a terheket. És nincs igaza, mert szerintem sem a kvóta rendszer a jó megoldás. Mert a kvótát – bármennyire is vállalnánk, objektív okok miatt – hosszútávon nem tudjuk teljesíteni. Pl. olyan feladatot vállalnánk, amire van esélyünk teljesíteni. Schengeni határőrizet, talán tudnánk. És nem azért nem működne a kvóta rendszer, mert pár ezer / tízezer menekült befogadása meghaladná az erőnket. És azért sem, mert ennyire xenofób lenne a magyar. Volt már többször menekülés hozzánk, és nem lett belőle gond. Másról van szó. Elsőnek két dolgot állítanék, ami kb. igazából egyről szól. 1. Orbán most túltolta a kvóta rendszer elleni tiltakozást. 2. A románok okosak, és jól fognak kijönni a buliból. Megmagyarázom.

Kezdjük a románokkal. Ők nem igazán tiltakoztak a kvóta rendszer miatt, amit rájuk plántáltak, azt elfogadták. Na, küldték volna az első transzportot az olaszoktól, csakhogy a tisztelt menekültek közölték, ők ugyan Romániába nem mennek. És nem lehet őket kényszeríteni, vagonba rakni és átszállítani. Mert az ugye az európai történelem legsötétebb időszakát idéznék, hogy utaljak egy kicsit a másik demagóg faszkalapra, az osztrák kancellárra (vagy talán valamelyik tehetséges minisztere volt?). De mi van, ha mégis erőszakkal a célországba szállítják a menekülteket? Hogyan akadályozzák meg, hogy szépen be- vagy visszaszivárogjanak abba az uniós célországba, ahol szerintük nekik majd jó lesz? Talán szögesdróttal, fegyveres őrökkel körülvett (koncentrációs) táborokba zárják őket? Mert ha ezt nem teszik meg, akkor Európán belül akkor és oda mennek, ahova akarnak. A holland csóka, aki a belinkelt cikkben nyomja a hülyeséget, egyszer csak azt látja, jé, mit keres itt megint ennyi menekültnek látszó ember? Hát mi történt? A románok – szerintem – pontosan tudták, hogy igazából bármekkora kvótát bevállalhatnak, a kutya nem fog hozzájuk bekéredzkedni. Ahogy hozzánk sem, még mielőtt bárkinek az az illúziója támadna, hogy a mi Viktorunk a kvóta elleni tiltakozással megvédi az országot a kéretlen bevándorlóktól.

1. A menekült nem hülye, pontosan tudja, hogy melyik országban milyen az életszínvonal, milyen a szociális háló és milyenek a munkalehetőségek.
2. Nem köti semmilyen szentimentális vagy gyakorlatias ok pl. Romániához vagy Magyarországhoz. Szülőföld, hazaszeretet, rokonok, barátok, stb.
3. De például Hollandiában hamarabb talál magának valamilyen közösséget, ahol gyakorolhatja vallását, kultúráját és szokásait. Valószínűleg tudja, hogy Hollandiában vannak a legnagyobb muszlim közösségek. Míg a közép-kelet európai országokban ilyesmiről szó sincs.

A második, hogy Orbán túltolta. Szerintem ott rontotta el, hogy feleslegesen nyomta most ezt tiltakozást a kvóta ellen, mert ide nem fog magától senki sem jönni. Sikerült kellemes képet festetni az országról, megint mi vagyunk a feketeseggűek. Persze a mi Vityánk nem hülye, akciójának nagyon is valós / fontos belpolitikai oka-célja volt. Mert az egyszerű emberek majd azt gondolják, hogy a mi szeretet vezetőnk (államunk és pártunk) most lám, hogy megvédi az országot a muszlim betolakodóktól. Ilyen fasza vezér kell ide! Mert odáig el sem jut az egyszeri ember, hogy az két dolog, ha csak áttrappolnak az országon, és hogy ki maradna itt, vagy jönne ide pl. a kvóta rendszer miatt. Senki. Vagy csak néhány nagyon elvetemült kalandvágyó.

Azért azt is hozzá kell tenni, hogy az is demagóg, aki azt gondolja, hogy pl. a párizsi merényletet nem történt volna meg, ha nincs a menekültáradat, amelynek segítségével belopózhattak a terroristák. Erre hivatkozva menekültellenesnek lenni gyakorlati okok miatt ostobaság. Bejöttek volna másként. És be is fognak jönni. A zsigerből bevándorlást ellenző lehet, hogy éppen szép szál jász ember (a Jászságból) azaz iráni gyökerű, esetleg az ősei német bevándorlók voltak, merthogy bőven volt ilyen, az én dédszüleim is német bevándorlók voltak. Netán lehet francia hugenotta menekült, vagy görög, aki az 50-es években menekült el hazájából a junta miatt, ha már hunta, akkor chilei is van nálunk pár. De van itt örmény, cseh huszita, lengyel, stb. Olyan keverékek vagyunk, hogy talán nincs is még egy ilyen náció a kontinensen.

És hogy az érem többi oldala is előkerüljön. Azért az nem véletlen, hogy akkora a muszlim közösség pl. Belgiumban és Hollandiában. Ja kérem, a gyarmatosítás árát (a meggazdagodás mások vérén) egyszer meg kell fizetni. A hollandok volt, hogy komplett szigetet irtottak ki gazdasági érdekből. Persze akkor nem voltak akkora vitézek a holland katonák, amikor tudták, hogy a másik - a szerb katona - visszalőhet: https://hu.wikipedia.org/wiki/Srebrenicai_m%C3%A9sz%C3%A1rl%C3%A1s. A belgák meg – szerény becslések szerint – 10 millió kongóit mészároltak le mintegy 10 év alatt a 19. században, és ugyanannyit nyomorítottak meg. Persze a franciák sem voltak puhapöcsök, ha útban volt nekik néhány más vallású, nemzetiségű. Az angolokról nem is beszélve. Ők feltalálták a koncentrációs tábort és intézményesítették a zsarolást a búr háborúban. És tegyük hozzá, mi valószínűleg csak azért vagyunk ebben a kérdésben angyalok, mert nem kerültünk helyzetbe. De ez már más téma… Szóval a hollandok most jobb, ha kussolnak, megdolgoztak a helyzetért. Mármint azért, hogy a menekültek oda akarnak menni, maguknak köszönhetik. Ha olyan csórók lennének, mint mi, mindjárt más lenne a helyzet. Hála a mi tehetséges vezetőinknek, a mi országunk még egy kurd kecskepásztornak se kéne.

1x1-ről van szó, és senki nem beszél róla. Ha az államháztartás egyenlege mínuszban zár, az azt jelenti, hogy forrást kell biztosítani, magyarul hitelt kell felvenni a hiány fedezésére. Ha pedig hitelt vesz fel az állam, akkor nő az adósság. Mivel nem gondolom, hogy a következő 10-20 évben megszűnik a hiány, ezért az állam adóssága folyamatosan nőni fog. Legalábbis abszolút értékben. Mert relatíve csökkenhet, pl. a GDP-hez viszonyítva. Most is így számolják, kb. 80 % körül vagyunk. Tehát, ha nő a GDP, méghozzá nagyobb mértékben, mint a hiány, akkor lehet esély a csökkenésre.

Másfelől nézve... Önmagában az, hogy mennyi az adósság a jövedelemhez képest, sokat nem mond. Akár 300% is lehet.  A kérdés mindig az, hogy mennyi idő alatt kell az adósságot visszafizetni, vagy mennyire lehet könnyen re-finanszírozni, azaz másik hitel felvenni a lejáró hitel visszafizetésére. Ez pontosan két kérdés. Lássuk az elsőt.

Ha mondjuk nekem az éves jövedelmem 1 millió forint, és van 1 millió forintnyi adósságom (azaz 100%-ig el vagyok adósodva) de azt 5 év alatt kell visszafizetnem, akkor az azt jelenti, hogy az éves jövedelmem kb. 25-30 %-át (nem 20, mert kamatok, stb.) kell évente kifizetnem az hitel miatt. Így már nem olyan rossz a helyzet.

A második szempont a re-finanszírozhatóság. Ha én jó adós vagyok, azaz bármikor, bárhol hitelképes vagyok, így az sem aggaszt, ha a hitelem rövid távú, hiszen vehetek fel másik hitelt a törlesztés fedezésére. És ezt szinte a végtelenségig művelhetem. Hangsúlyozom, ehhez jó adósnak kell lennem.

Az igazi probléma azzal van, hogy nem az adósságot kell feltétlenül csökkenteni, hanem a bevételt, jövedelmet növelni. Ezen kéne a mindenkori magyar kormányoknak buzgón dolgozni, és nem süket, demagóg dumát lökni az adósság csökkentésről, ami gyakorlatilag és praktikusan (abszolút értékben) nem is kivitelezhető. Ha pl. az ország GDP-je a duplájára nő, akkor a mostani 80%-os eladósodottság mindjárt csak 40 lehetne.

Szép új bringa út van a Pesti úton. Már nagyon vártam, hogy kész legyen, mert tavasztól őszig - ha tehetem - minden délután bringázok. Első ránézésre igen gondosan kivitelezték, még zebra is jutott rá, meg terelő (vagy mi, a vakoknak). Épp az egyik ilyen zebrán kelnék át, nézek balra, közben hallom jobbról: Hóóó hó ho hóóóóó! – egy bringás jön igen sietősen, és jelezni kívánta, hogy ő bizony nem áll meg. Persze megtorpantam, hagytam, hogy elhúzzon. Pedig meg kellett volna állítanom és megkérdezni tőle:

Mekkora bunkó lenne az az autós, amelyik harsány dudálással közelít meg egy zebrát?

És mit tenne az ilyen autóssal egy rendőr, ha ezt meglátja?

Csengőre nem futja?

Tudja egyáltalán, hogy a zebrán nekem van elsőbbségem, vagy ő csak azokat a szabályokat ismeri, ahol neki van?

Véletlenül bukkantam rá erre a cikkre:

http://www.mfor.hu/cikkek/Nemetorszagban_874_ezer_forint_az_atlagkereset.html

Igazából semmi meglepőt nem olvastam, nagyjából ennyiről tudtam eddig is. Aztán arról is tudtam, hogy a német GDP/fő kb. az 1.8-szerese a magyarnak. Valamelyik nap hallottam a rádióban, hogy a magyar bruttó átlagkereset a valahol 200 ezer forint környékén van, tehát a negyede a németnek. Most a nettókról ne beszéljünk, mert ott lehet, hogy még rosszabbul járunk.

Meg tudja azt nekem valaki magyarázni, hogy ha a német az 1.8-szeresét termeli a magyarnak, akkor miért keres négyszer annyit? Vagy ők vannak túlfizetve, vagy netán (áááá, ezt nem hiszem) mi vagyunk kizsákmányolva?

Most megmutathatja a kormány, ki a fasza gyerek. Mire is gondolok? Történetesen arra, hogy például felismeri-e, hogy az egész ország megszívja a devizahitelt, nem csak az, aki CHF-ben adósodott el. Mert itt már várhatóan több százezer hitel fog bedőlni. És ha ez így lesz, akkor az mindenkinek fájni fog, nem kicsit, nagyon. A dolgot valahogy úgy képzeljük el, hogy lógunk egy kötélen több száz méter magasban, és belénk csimpaszkodik a gonosz CHF hiteles. Megszabadulnánk tőle, de nagyon kapaszkodik a rohadék. Egy megoldás van, el kell vágni a kötelet.

Ha valaki odáig jut, hogy elárverezik a házát, akkor az megszűnik rendes fogyasztó lenni. Nagyon visszafogottá válik, mert nincs más választása. Amúgy is a béka segge alatt van a belföldi fogyasztás, és ha a bedőlés komoly méreteket ölt, az tragédia lesz. Szépen bezár a pék, a hentes, a cukrász, és a Tesco is fontolóra veszi, maradjon-e. Aki eddig képes volt finanszírozni a CHF alapú hitelét, az is beadja a kulcsot, mert eltűnnek a vevői, vagy felszámolják a céget a bevételek drasztikus csökkenése miatt, tehát elveszti az állását. Senki sincs most már biztonságban, mindenki CHF hiteles lett, egyik-napról a másikra. Csak még nem jött rá.

Na ezért sem szabadna a CHF hiteleseket cserbenhagyni, mondván, aki olyan hülye volt, hogy ilyen hitelt vett fel, dögöljön meg, mert amíg párszáz, vagy párezer potenciális fogyasztó, és így egyben adófizető döglik meg – nem szép ugyan, de – nincs gond. De amikor 300 ezer, abba beleroppan a költségvetés, az elmaradó ÁFA, járulékok, stb. miatt. A cukrász, vagy pék nem csak attól megy tönkre, hogy nincsenek vásárlók, hanem azért is, mert a kormány majd be akarja foltozni a büdzsén keletkezett lyukat, tehát adót, járulékot emel. Így a vállalkozó képtelen lesz a megnövekedett terheket fizetni. Véleményem szerint a munkanélküliségi ráta nagyjából a kétszeresére nő. Aki itt él, mind megszívja. Még az is, akinek aranytömbökből van kirakva bárpultja, és svájci frankkal van kitömve a párnája. Mert az utcára majd csak két állig felfegyverzett testőrrel mehet, ha nem akarja, hogy 5 forintért elvágja valaki a torkát. A bűnözés elképesztő méreteket ölt majd. Na nem a mostani jovális deviza hiteles fog karddal/késsel torkokat elvagdosni, hanem az, aki nála is szegényebb volt eredetileg. Mindenki legalább egy szintet fog lejjebb csúszni. És akkor most óvatos voltam a becsléssel.

Az is érdekes kérdés, hogy mennyire róható fel a CHF hitelesnek a hülyesége. Tudniillik az még a normális szopás kategóriája lehet, ha valaki pl. 150-el vette fel a hitelt, és most már 200 az árfolyam. De a 270 körüli árfolyamot a legmerészebb pénzügyi guruk sem mertek volna megjósolni. Mert pár éve ez erősen szürrealisztikusnak tűnt volna. Ergo a mostani 220 – 280 közötti árfolyam már nem hülyeség, hanem kőkemény vis major. És ilyen esetekben az államnak kötelessége helytállni az állampolgárok miatt és ért, segíteni azokat, akik bajban vannak. Ha másért nem, azért, hogy a többiek ne kerüljenek bajba. Például ezért is tartjuk fent az államot, ezért fizetünk adót, stb. Nekem úgy tűnik, hogy egyelőre a kormány ezt nem így gondolja, vagy nem is gondolkodik erről.

Itt van pl. egy igen jó felvetés:

http://adozona.hu/aktualis/20110808_deviza_devizahitel_arfolyam_bank_kulonado.aspx

Első olvasatra sokan morognának, hogy miért is kéne megmenteni a sok idióta, nyerészkedő CHF hitelest az adófizetők pénzéből. De ha belegondolunk a korábban leírtakba, miszerint az a párszázezer ostoba, meggondolatlan CHF hiteles maga alá fogja temetni az országot, akkor ez nem is olyan rossz ötlet. Hiszen akkor ezek az emberek esetleg nem mennek tönkre, hanem továbbra is járnak majd a pékhez, henteshez, cukrászhoz pénzt költeni, bevételt jelentenek, munkahelyek maradnak meg, adót fognak fizetni. A kormány jelenlegi megoldása egyenlő lesz a tragédiával. Csak elodázza a bajt, és egyben erodálja a helyzetet.

Szerintem pár hónapon belül elválik a szar a májtól. Kiderül, hogy a kormány korrupt és buta tolvajok gyülekezete, vagy gondolkodó, felelős államférfiak. Itt most például a leendő ócsai gettóra gondolok, ahol ugye majd azoknak építenek szociális lakásokat, akiknek elárverezték a házát ezekben a vérzivataros időkben. Nem lenne sokkal olcsóbb megoldás inkább nem hagyni, hogy bedőljenek? Például kifizetni x összeget a banknak, amellyel aztán az állam megterheli az ingatlant. Így a szerencsétlen maradhat a házában, ami ugyan lassan nem az ő tulajdona már, de mégsem érzi magát földönfutónak, vagy gettólakónak. És ha munkához jut, megint adót fizet, részletet törleszt, stb. És ráadásul nem jelenik meg az ingatlan piacon újabb több ezer eladhatatlan lakás, még jobban letörve az amúgy is elképesztően alacsony árakat. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a bankok sem tudnának sokat kezdeni a bedőlt ingatlanokkal, jószerivel csak veszteséggel tudnának kiszállni a buliból. Igen, ennek a megoldásnak van egy komoly hátránya. Nem épülne Ócsán lakópark, nem  vándorol jó sok lóvé a politikusok zsebébe, vagy pártkasszába, és nem gazdagodik tovább a holdudvar sem. Tudom, csak az a mocskos korrupció, amiből én kimaradok. Egyébként ennél a bulinál érdemes lenne a nem elég becsületesnek lenni, hanem annak is kell látszani mondást szem előtt tartani.

Ha az Orbán kormány nem talál valami valóban épeszű, jól működő megoldást, nagyon rövid időn belül, elsöpri őket a CHF hitel, vagy az ócsai mutyi. Úgy megbuknak, ahogy kormány még nem bukott meg Magyarországon.

Hivatkozás: Minket még mindig csak az export húz.

Hogy ez hogy történhetett velünk? Úgy, hogy a többiek kivándoroltak, vagy szó szerint éhen haltak.

 Tehát 2020-at írunk. A dolog úgy áll, hogy a nemzeti össztermék 90 százalékát high-tech cégeknél állítja elő, kb. 80-100 ezer embernek munkát adva, szuper technológiával, igen értékes termékek formájában. Ezen termékek száz százaléka export, hiszen itthon eladhatatlanok, kinek is lenne rá itthon pénze. Büszkék is vagyunk rá, hogy mi vagyunk a világon az egyetlen ország, ahol az export kb. a százszorosa az importnak. Mert ugye belső fogyasztás nagyjából a zéró felé konvergál. Ugyan az a 80-100 ezer ember, és közvetlen hozzátartozóik jól élnek, de másnak itt nincs lehetősége.

 „Ebbe beledöglünk, meglássátok!”

A Totalcaron akadtam erre a cikkre (?):

http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/01/11/milyen_az_a_varos_ahol_jo_biciklizni/

Az író azon vágyát vetíti ki, miszerint mennyivel szebb és élhetőbb lenne egy olyan Budapest, ahol az emberek a napi munkába járáshoz inkább a kerékpárt és a tömegközlekedést választanák. Egyet kell értenem vele. Annyival egészíteném még ki, hogy talán még az is kimutatható lenne, hogy az emberek általános egészségi állapota javul. Mert kerékpározni nemcsak praktikus, hanem kifejezetten egészséges is. Csakhogy a vágyak és a lehetőségek, a rideg valóság Budapesten igen messze állnak egymástól.

A cikkíró olyan városokkal példálózik, mint Koppenhága, vagy Amszterdam, ahol kicsit speciális körülmények segítik a kerékpározás tömegközlekedéssé válását. Mire gondolok? Például arra, hogy az említett városokban ritkán van –15 fok, és 20 centis hó. Történetesen a tenger kiegyenlítő hatása miatt. A téli átlaghőmérséklet a 0 – 10 fokos tartományba esik. Nem mondom, hogy ideális hőmérséklet a kerékpározáshoz, de jól felöltözve működhet a dolog. Azért megnézném, hány kerékpáros nyomulna –10 fokban. Valószínűleg igencsak zsugorodna a létszám. A komoly havazás is ritka (bár az utóbbi 10 évben nálunk is, de azért erre nem érdemes bazírozni, azaz tömegközlekedést tervezni). Nemcsak a hideggel van baj, hanem a meleggel is. A két városban nagyon ritka a 30 fok feletti hőmérséklet (ezért nem kell annyit javítani az aszfaltot sem, nem olyan nagyok a szélsőségek). Feltételezem, hogy igencsak megcsappanna a kerékpárosok száma egy-egy forró budapesti júliusi napon. Az egész koncepcióval az a baj, hogy ha az író szándékai szerint az autók rovására vennék el sávokat a főbb közlekedési utakon, szélsőséges időjárási napokon (amiből nálunk van bőven) csak egy törpe minoritás tartana ki a bringa használat mellett, a többség autóba ülne. Talán buszra, villamosra. Szóval lenne dugó, meg káosz.

Az említett két város arról is híres, hogy területüket hatalmas, meredek hegyek szabdalják. Mint tudjuk a holland, sőt az Amszterdam közeli síparadicsomok igen kedvelt helyek a téli sportokat kedvelők körében. Tréfát félretéve, a két város a biliárdasztal síkságához hasonlítható. Koppenhága még akár dombosnak is mondható a maga 40-50 méteres lankáival. Bár ebben az esetben Mezőtúr meg alpesi kisváros kategóriába tartozna. Szóval Budán tekerni azért nem egy leányálom azoknak, akik csak a puszta helyváltoztatás érdekében használnák ezt a közlekedési eszközt. Inkább erősen izzasztó feladat. Ne feledjük, az író szándékai szerint, az emberek többsége nem sportolási céllal pattanna bringára! Vagy az író csak a Pesti közlekedésre gondolt? Mert akkor mutatnék neki olyan helyeket Pesten, tipikusan kertvárosi kerületekben, ahol akár még könnyen kialakítható is lenne a kerékpárút hálózat, azonban olyan dimbes-dombos, hogy a Rózsadomb elbújhat mögötte.

Egyébként a kerékpáros tömegközlekedés velejárója a drasztikus minőségcsökkenés. Az átlagos holland bringa olyan gagyi, hogy a tipikus magyar kerékpáros visítva menekülne attól. Nem véletlenül olyan, amilyen. Ez így praktikus. Ugye eleve a holland hegyekhez nem igazán kell húszonsebességes váltó, elég egy háromsebességes agyváltó. A hagyományos váltó amúgy sem élne meg még két napot sem a metró bejáratnál, hiszen csak idő kérdése, hogy az ötezer bringatárs közül melyik dobja el úgy a 3 forintos bringáját, hogy a másik váltója ízzé-porrá törik. Nem gonosz, csak leszarja. Na nem is nagyon lehet értékes bicajt látni az amszterdami utcán. Sőt, meglepő módon a bringaüzletekben sem, hiszen nincs rá kereslet. Tessék csak jól körülnézni ott. A legnagyobb pofájú (mert az) hazai bringa-soviniszták zöme igen értékes kerékpárt használ, főleg szórakozásból bringázik, vagy jobb esetben össze próbálja kötni a kellemest a hasznossal, miközben hevesen mutogat Hollandiára, azt sem tudja, miről beszél. Egy percig nem lenne ott kerékpáros. Ha nálunk is bekövetkezne egy ilyen paradicsomi állapot, nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon ott hagyná-e a több százezer forintos bringáját (persze lelakatolva) a metró bejárat mellett, több száz (mit száz, ezer) másik társaságában. A csendes, kulturált többség, aki tényleg többet érdemelne, az meg hallgat. Sajnos őt is nagyszájú, buta kerékpáros társai alapján ítéli meg a szintén alacsony IQ-val megáldott autós. Ezért kéne kicsit objektívabban látni a dolgokat.

Az a bajom, hogy észhez kéne végre térni, és belátni, hogy Budapest (vagy akár Magyarország) az időjárása és a domborzata miatt nem alkalmas arra, hogy itt olyan kerékpáros közlekedési kultúra, paradicsom alakuljon ki, mint az említett két városban. Egyszerűen nem korrekt dolog állandóan ezzel példálózni, mert tudomásul kell venni, hogy ezekhez képest szinte bármelyik európai nagyváros fényévekkel van lemaradva. Sőt van olyan nagyváros is, ami még Budapesthez képest is le van maradva. Például ilyen porfészkek, mint Róma, vagy Lisszabon, vagy Athén. De említhetném Münchent is, ahol azért sokkal jobb a helyzet, mint nálunk, de Amszterdam táskáját nem viheti. Ha az író ellátogatna Párizsba, hamar észrevenné, hogy bizony a metróállomásoknál nem parkol annyi bringa (a töredéke sem) mint pl. Amszterdamban, és a Champs-Élysées sugárúton is sokkal ritkább madár a kerékpáros. Nem azonosak a lehetőségek. Talán azért, mert például a helyiek felismerték, hogy az augusztusi klíma még a gyalogosaknak is durva, nem hogy a kerékpárosoknak.

Mindettől függetlenül, a jelenlegi budapesti helyzettől sokkal jobbat lehetne elérni. Mert az valóban nem állapot, hogy pl. a Kossuth Lajos utca most már csak valamilyen transzfer útvonal, az üzletek tönkremennek és bezárnak. Bár ennek más oka is van. A város nem az autók parkolásáért és közlekedésért épült, hanem hogy lakjanak benne, esetleg vásároljanak ott, stb.

Törvényi változás várható a lőfegyverek vásárlása tekintetében. Az új jogszabály hasonló prejudikcióra épülne, mint a magyarországi adathordozókra kirótt szerzői jogi sarcot támogató lobby álláspontja:

http://index.hu/tech/jog/2011/01/11/az_artisjus_pert_nyert_a_nokiaval_szemben/

„Magyarországon jogdíjat kell fizetni az üres adathordozók után, mert a jogvédő szervezetek indoklása szerint minden egyes cd, dvd eladása után feltételezhető, hogy illegális tartalom kerül rá.”

A fenti elv mentén engedélyköteles (vadász, önvédelmi., stb.)  lőfegyvert vásárló előbb köteles 1-5 évig terjedő szabadságvesztést letölteni, hiszen feltételezhető, hogy az adott eszközzel (szándékosan vagy véletlenül és csak idő kérdése) embert fognak ölni. A jogszabály megalkotója abból indult ki, hogy ha egy színdarabban megjelenik egy puska, az biztosan el fog sülni. A törvénytervezet egyik passzusa arról is rendelkezne, hogy a szabadságvesztés letöltését követően, a lőfegyver tulajdonosa jogosult egy neki tetsző személy lelövésére. Hasonlóan, mint ahogy az adathordozókra előre kifizetett adó miatt szabadon másolhatunk azokra szerzői joggal védett tartalmakat.

Kicsit módosítottam, hozzátettem ehhez az íráshoz.

Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy a tisztán elektromos hajtású autók valóban használhatók lesznek-e és tényleg környezetkímélők-e? Itt van pontokba szedve, mire gondolok. 

1. Az első kérdés az, mi van, ha a botor felhasználó horpadtra meríti az akkumulátorokat? Mert ugye nem tudunk elballagni a közeli kútra, pl. 5KWh energiáért. Sőt, ha valamilyen töltővel rendelkező segélykocsi kijönne, az sem lenne gyorsmentés, a jelenlegi akkumulátorokat tekintve. De az újabbakkal sem lesz jobb a helyzet, ld. később, hogy miért. Itt tréler a megoldás. Persze majd elektromos tréler kell.
2. Tételezzük fel, hogy elérhető áruk lesz az elektromos autóknak, ezért tömegcikké válnak, és a nappal megyünk, éjjel töltünk funkció teljesen általánossá válik. Itt nekem több kérdésem is lenne:
   A. Azok hogyan fognak éjjel tölteni, akik nem rendelkeznek garázzsal, vagy nem olyan parkolóházban tartják a kocsit, ahol van röfi a falban a töltéshez? Az utcán parkolók felejtsék el az elektromos autót? Nem ők vannak többen? Vagy majd kábelrengeteg lóg le az erkélyekről? Mókásan fog kinézni.
   B. De mondjuk, ezt valahogyan megoldják, szóval az utcán parkolók is tudnak majd valahogyan tölteni. Legfeljebb a járdaszegélybe építik a röfiket, természetesen mérőórával. Na most az ország este 10 után (mert akkor indul a kedvezményes tarifa) bőszen neki áll tölteni. Nem tudom utána számolt-e már valaki, hogy egy ilyen tömeges energia felhasználás egy időben hogyan lesz kiszolgálva? Képes lesz erre a magyar villamos hálózat? Ld. az 3. pontot.
   C. Mondjuk környezettudatos kertvárosi vagyok, garázzsal, akinek ez az egész semmi problémát nem okoz. Éjjel feltöltöm az akksit, és reggel elindulok a 80 km-re lévő munkahelyemre. A jelenlegi elektromos autók nagyjából 160-200 km-t képesek egy töltéssel megtenni. Felmerül tehát, a munkahelyeken is megfelelő infrastruktúrát kell kialakítani, hogy a lemerült akksikat fel lehessen tölteni. Mert hazafelé menet beüthet bármi, amitől idő előtt lemerül az akkumulátor.
3. Jelenleg az egyik legkomolyabb probléma, az akkumulátor hosszú töltési ideje. Az akkumulátor kapacitását Ah-ban szokás megadni, ezért én is megpróbálok nagyjából e körül számolgatni. Szóval, tételezzük fel, hogy van egy 50 KW-os teljesítményű elektromos autónk. Nem várok el többet, csak két órányit lehessen vele egy töltéssel menni. Ez (az egyszerűség kedvéért) 100 KWh energiát jelent. Ha két óra alatt akarjuk feltölteni az akkumulátorokat, 400 voltos töltőfeszültség esetén 125 A áramerősségre van szükségünk. Ha mindössze 15 perc alatt, akkor nyolcszor ennyi, azaz 1000 amper kell. Elég vastag kábelre lesz szükség. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy a telepek áramfelvevő képessége lesz az igazi korlát. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha egy kútnál egyszerre 5 autó akar áramot „tankolni”, az 5 000 ampert jelent – 400 volton.  Nem semmi betáplálás kell majd a kútra. Jobb ha egyből a kutak mellé telepítik az erőműveket.
4. Most, hogy tél van, havazik, bevillant egy másik probléma is. Tételezzük fel, hogy - dugó miatt -elakadunk az autópályán. Esetleg több órát is állnunk kell egyhelyben, ez a német és az osztrák pályákon egyáltalán nem ritka esemény. Mivel fogunk fűteni? Villannyal? Mert akkor igen hamar le fog merülni az akkumulátor. Jó sok környezetbarát autó fog a pálya közepén rohadni, és töltésre várni. Talán nem túlzok, hogy akár katasztrofálissá is válhat a helyzet.
5. Hogy valójában mennyire zöld egy elektromos autó, itt sok kérdés vár még tisztázásra. Az már szinten közhely, hogy országonként változik, mennyire környezetbarát technológiával állítják elő azt a villamos energiát, amivel az autó majd megy. Arra gondolt-e már valaki, hogy akár a nikkel, vagy a lítium bányászat milyen környezetszennyező? És hogy ezeket milyen brutális fogyasztású tankerekkel szállítják? És a gyártásukkor, valamint az elhasználódásuk után milyen környezetszennyezés történik? Ezzel szemben pl. a benzin előállításakor menyivel tisztább folyamatokról beszélünk?

Sok itt a még a kérdőjel. Egyértelműen kezd kikristályosodni, hogy az autógyártók milyen szemforgató, képmutató módon nyomulnak. Feltételezhető, hogy mindez a velük egyívású politikusoknak köszönhető, akiket kellő nyomás alatt tartanak szélsőségesen és ostobán gondolkodó zöld szervezetek. Szerintem.

Csúnya, csúnya fityeszes kormány! Vagy mégse? Első blikkre tényleg aljas dolognak tűnik, amit a kormány művel. Alaposabban megnézve azonban – szerintem – kicsit más a helyzet. Aki személyesen ismer, nagyon jól tudja, hogy ha valaki, én aztán végképp nem tartozom a FIDESZ hívők táborához, ettől függetlenül kicsit árnyaltabb a véleményem erről az egész dologról.

Ugye annak idején egy kvázi reform keretén belül indították el a magánnyugdíj pénztárakat. Azért, hogy 25-30 év múlva a nyugdíjak fedezete megtakarítás legyen, ne a befolyt adókból, szolidaritási sarcból, stb. kelljen finanszírozni. Az EU is forszírozta ezt. Az első időkben az állam kötelezte a pénztárakat, hogy azok nagyobb részben állampapírokba fektessenek, és később már eltekinthettek ettől. Feltételezem ennek több oka lehetett. Például az, hogy a tőkével még nem rendelkező pénztárak, nehogy bedőljenek valamilyen tőzsdei buli hatására. Aztán az is benne lehetett, hogy az állam inkább finanszírozta egy kicsit a pólyás pénztárakat úgy, hogy további lóvét és áttolt nekik. Mire gondolok? Mondjuk én vagyok az állam, te meg a pénztár. Azt mondom neked egy szép napon, Nőj fel gyermekem, a bevételem egy részéről lemondok a javadra, és azt forgasd belátásod szerint, például helyezd el nálam, és én adok neked rá 10% kamatot. Gondoljunk csak bele! Na most attól a pár igen kemény hónaptól eltekintve az állampapír aukciókon általában túljegyzések voltak, szóval nem volt gond azokat értékesíteni. Magyarul nem feltétlenül volt arra szükség, hogy a pénztárak "megsegítsék" az államot. Pár hónapot kivéve. Ezért is volt egy a megállapodásban az is, hogy a pénztárak majd szépen leszoknak arról, hogy állampapírba fektetnek. De sokuk teljesen rákapott erre, lustaság, fél egészség, ugye. Ez meg így nem jó.

Aztán. Az egész megtakarítás alapú rendszer csak kb. 25-30 éve múlva kezdene működni, akkor mennének nyugdíjba (valóban tömegesen) a mai pénztártagok. Addig fizetni kell valahogy a mostani nyugdíjasoknak is. Ez hamar hiányt teremt, nagyjából annyit, amennyi szépen átvándorolt a magánpénztárakhoz. Ezt a hiányt pl. adó- vagy járulékemelésből lehet finanszírozni. Ami egy feltörekvő gazdaság fejlődését nagyon gátolja. Aztán lehet hitelből is fedezni. Ez kicsit olyan, mintha személyi kölcsönt vennénk fel a havi rezsink fedezésére. Ami ugye hosszútávon nem megy, eladósodunk, a büdzsé hiányát folyamatosan növeli. Ez utóbbin kicsit lehet kozmetikázni, hogy megfeleljünk annak a kritériumnak, amit az EU elvár tőlünk. Méghozzá úgy, hogy azt mondjuk az EU-nak: OK, mi megcsináltuk a nyugdíjreformot, aminek eredménye az lesz, hogy majd nem kell az államnak ilyen mértékben finanszíroznia a nyugdíjakat, ami javítja majd az egyensúlyt. MAJD! 30 év múlva. Most azonban szarban vagyunk, mert a bevételünk 25 százaléka átvándorolt magánkasszákba, miközben a számlát MOST kell kifizetnünk. Ezért azt kérjük, hogy a mindenkori államháztartási hiány számát csökkenthessük a magánnyugdíj pénztárakba befizetett összeggel. Na erre mi kaptunk egy nagy fityiszt az EU-tól. És ettől mi most morcosak lettünk, azért, mert a dolog azért kicsit jogos a részünkről. Másrészről azonban – bár nem tudom, pontosan milyen tárgyalások zajlottak – talán valahogy úgy kellett volna előadni a dolgot, hogy kérjük a kompenzációt, de évről-évre csökkenő mértékben. Matematikailag ez így korrekt lett volna. Szóval szerintem az EU hozzáállása is elősegíthette azt, hogy a kormány durcás lett, és azt mondta, akkor ilyen körülmények közt támogassa a magánnyugdíj pénztárt az, akinek két anyja van, vagy úgy tele van lóvéval. Kicsit megértem. Több rugalmasságot vártam az EU-tól, hiszen inkább adminisztrációs kérdésről beszélünk.

De van itt más, ami szerintem sokkal fontosabb. Az nyilvánvaló, hogy a gazdaság nem áll túl jól, valahogy kicsit fel kéne pörgetni. Az nem fog menni, hogy a belső fogyasztást kezdjük valahogy felhúzni, mert az nagyjából a saját hajunknál fogva próbáljuk kihúzni magunkat esete. Az államnak bevételre van szüksége, különben vagy a hiány nő (távolodunk az EURO bevezetéstől) vagy adót kell emelni. Ez utóbbi meg egyrészt (megint) hiteltelenné teszi a kormányt., másrészt fékezi a gazdasági növekedést. Valami forrás kéne, de 80 százalékos eladódottság esetén nem javasolt újabb hiteleket felvenni. Különösen nem ilyen magas magyar CDS-nél. Mihez nyúljon akkor a kormány? Hohó, hát itt egy rakás pénz a magánnyugdíj pénztáraknál. Csak kell egy törvény, ami legalizálja a kifosztását.

A nagy kérdés csak az, hogy vajon képes lesz-e a kormány azon ígéretek betartására, hogy mire és milyen ütemben költi el az így rekvirált pénzt? Mert ha képes lesz rá, akkor azt mondom, hogy még mindig a kisebbik rossz egy ilyen rabló-államosítás, ahhoz képest, hogy adót kell emelni, vagy újabb hitelt felvenni, esetleg megnyirbálni a szociális kiadásokat, az eü kaszát, netán csökkenteni a nyugdíjakat. Merthogy jelenleg ezek állhatnak szemben az „államosítással”. Az idő vagy igazolni fogja a kormányt, hogy - végülis - helyesen cselekedtek, vagy a FIDESZ-KDNP évtizedekre eltűnik a politikai porondról. Addig is biztosan lesz Orbán takarodj!

Örömhírről olvastam ma. Január elsejétől hazánkban nem kötelező a biztonsági öv használata. A kisgyerekeket sem kell már gyerekülésbe kényszeríteni. Sőt, kifejezetten megengedett, hogy menet közben a gyerek a két első ülés mögött/között álljon, hogy ha neki úgy tetszik, így hirtelen fékezés esetén a jármű eredeti sebességét felvéve tudjon kirepülni az ablakon. A kormány belátta, hogy ha valaki meg akar halni, netán örökre tolószékbe szeretne ülni, nem szabad ebben megakadályozni. Egy liberális, demokratikus országban ez a helyes út!

Ennek szellemében megengedik azt is, hogy a kerékpárosok szembe haladjanak az egyirányú utcában. Ez önmagában még nem nagy dolog, az igazi kunszt az, hogy nem lesz jobbratartási kötelezettségük. Magyarul, az autós az egyirányú utcában, még ha az 100 méter széles is, és jobbra húzódva megy, akkor is bármikor számíthat arra, hogy szembe jön vele egy bringás. Ez valódi liberális gondolkodásra vall. Igazából akkor lenne jobb, ha a kétirányú utcákban is megengednénk, hogy a biciklis szembe jöhessen a mi oldalunkon. Ami nagyon szép az egészben, kicsit nehéz lesz eldönteni, ki a hibás akkor, ha a biciklist fellöki – esetleg megöli – az egyirányú utcában szabályosan 50-el haladó autós. Vagy például szép lesz, amikor a Dohány utcában a troli átgázol a biciklisen, hiszen így már szabad vadászat van, nem? Kenguru-rács felszerelése erősen javallott! De ennek az egésznek nincs jelentősége. Ha a polgárok meg akarnak halni, vagy börtönbe akarnak kerülni, hagyni kell őket.

Hála a kerékpáros lobbi tevékenységének, a kanyarodó járműnek – bármilyen körülmények között – továbbra is elsőbbséget kell adnia a kereszteződésben egyenesen haladó bringásnak. Még akkor is, ha az adott jármű egy zárt (kis)teherautó, amiből nem lehet jobbra-hátra kilátni. Mert az autósnak joga van arra, hogy megálljon, kiszálljon, megvizsgálja mi a helyzet, majd ha úgy ítéli meg, hogy szabad az út, visszaül és fordulhat. Hogy közben egy bohó kerékpáros a semmiből felbukkan, mert a gyalogossal ellentétben akár 40-el is képes haladni (vagy többel) ezért váratlan dolgokra képes - az, az autós baja. Minek akart kanyarodni a hülye. Az a lényeg, hogyha a kerékpárost ezen körülmények közt halálra gázolja, meg tudják majd egyértelműen állapítani, hogy az autó vezetője volt a hibás, és azt így sittre lehet küldeni. Ez így demokratikus és logikus, és mindenkinek megnyugtató megoldás. Már csak azért is, mert

1.    A 40 km/órás sebességre is képes kerékpárt jól lehet látni, amint oldalról, hátulról jön, pont a holttérben. Ez teljesen életszagú. Ha valaki mégsem látja, az valószínüleg vak, és annak nem is lehet jogosítványa.
2.    Köztudott, hogy egy kerékpárt nem olyan könnyű megállítani – nagy tömege, stb. miatt – mint egy 1-15 tonnás gépjárművet. Vagy egy utasokkal megrakott buszról ne is beszéljünk. Ezért logikus, hogy a könnyebben manőverezhető, megállítható járműnek kell az elsőbbséget megadnia.
3.    Az emberek nagy többsége kerékpárral jár, az áruszállítás zöme is ezzel történik, így logikus, hogy a kerékpárosnak előnyt kell biztosítani bármi áron, még a 80-100 személlyel megrakott autóbusznak is.

Örülök, hogy végre felfogták ésszel, hogy mi a praktikus, ésszerű (hiszen a buta kerékpáros majd büszkén ragaszkodik a törvényben megadatott jogához, és inkább megdöglik, de nem mond le az előnyéről. És ez így jó, ezek a gének ne szaporodjanak) demokratikus (hiszen a többség végre előnyt élvez) és liberális. Csak gratulálni tudok.

Emiatt:

index.hu/kultur/klassz/2009/11/08/kertesz_imre_budapest_balkanizalodott/

És azért, mert Magyarországon is (mint bárhol a világon, pl. Németországban) van szélsőjobb és vannak idióta antiszemiták, ez nem minősíti az országot és Budapestet sem, és kikérem magamnak (és a hozzám hasonló tisztességes gondolkodású magyar emberek nevében is) az Ön által megfogalmazott nagyon durva általánosítást. Ezen az alapon akár a berlinieket is nyugodtan lenácizhatja.

És azért, mert nem illik a család belső problémáit (ha vannak, ha nem) világgá kürtölni, ezt még egy ötéves gyerek is tudja. Ellenben ide lehet jönni, hogy segítsen leküzdeni a problémákat, és nem a kerítés túloldaláról, a jóban ücsörögve kígyót-békát kiabálni.Ja, ha Ön nem érzi magát a család tagjának, akkor meg pláne fogja be a száját, és ne beszéljen valótlanságot.

Ezt a várost nagyon sokan szeretik, sokkal-sokkal többen, mint ahányan nem. Az Ön nyilatkozata igencsak bántó ezekre az emberekre nézve.Egy ilyen nyilatkozattal csak szítja a tüzet, lovat ad a szélsőségesek alá.

A németeket jól ismerem, és nagyon művelt, okos népnek tartom. Ezért feltételezem, hogy a Die Welt cikk jó ízlésű olvasói megütköznek az Ön nyilatkozatán. Az ember a saját hazájáról ilyet nem mond.

Az elmúlt húsz év – hála korrupt, tolvaj és tehetségtelen politikusainknak – csak a gondot és bajt jelentette a magyar - és ezen belül a budapesti - embernek.

Az, amit Ön tett, nem hogy nem segít, hanem csak tetézi a bajt.

Egyébként meg, ha valamelyik szemét politikusunk, vagy vezetőnk miatt rágott így be, attól még nem kéne megtaposni azokat, akik szintén szenvednek ezektől a senkiháziaktól.

A Nobel díj, kedves Uram nem jelenti azt, hogy Ön innentől kezdve bármit mondhat, az csak igaz és bölcs lehet. A nyilatkozata alapján örülök, hogy nem Budapesten él.

A napokban - talán egy hete - arról olvastam, hogy mennyit kell egy-egy országban dolgozni egy BigMac-ért. Ebből kiderült, hogy egy magyar majdnem négyszer annyit keccsől ezért a szendvicsért, mint egy new yorki. Az ütött szöget a fejemben, vajon milyen titok lappanghat a mögött, hogy az amerikai mekiben dolgozó kb. négyszer annyit keres, mint a magyarban dolgozó. Amikor átad egy szendvicset a pult fölött, mit tesz négyszer jobban, gyorsabban vagy figyelmesebben? Vagy négyszer hatékonyabb???

A szendvics ára nálunk 720 Ft. New Yorkban kb. $3,70, ami kb. 700-740 Ft.

Így utólag még annyit, hogy valószínűleg a new yorki Meki is nyereséges azokkal a bérekkel, költségekkel, akkor nálunk mekkora lehet a profit?

Van egy három hónapos havanese kiskutyánk, Zizi. Szobatisztaságra neveléshez azt a módszert választottuk, hogy leterítettünk egy pelenkát a szoba közepén, és ha a kutya odapisilt, akkor jutifalatot kapott. Zizi igen gyorsan rájött a lényegre. Mostanában rendszeresen előfordul, hogy rámegy a pelenkára, pisil egy nagyon picit (csak beosztással!) majd jön és kéri a jutifalatot. Majd kis idő múlva megint pisil egy kicsit, és megint kér. A pelenkán több kicsi és néhány nagyobb folt van. A nagyobbak valószínűleg akkor keletkeznek, ha mi nem láthatjuk, amikor pisil.

Azt hiszem, komoly bajban leszünk az IMF hitellel. Már akkor, ha igaz a hír, hogy az IMF komoly feltételekhez kötötte a hitel további részeinek folyósítását. Például a vagyonadót is előírta. Azért leszünk bajban, mert nem lesz vagyonadó, meg fogja semmisíteni az AB, és akkor nem kapunk lóvét, bezárhatjuk az országot, vagy eladjuk.

Ha ma veszek egy új (!) lakást, mondjuk 36 millióért, akkor az építési vállalkozó ezután 7.2 millió forint (25%) áfát becsengeti az államnak. Ugyanakkor nekem mégis a 36 millió után kell adóznom, amiben ugye benne van az előbb említett, már kifizetett 7.2 millió áfa. Olyan van, hogy egy bizonyos adó az áfa alapját képezheti, például az üzemanyagokon a jövedéki adó, de olyan nem lehet, hogy az áfa bármilyen további fogyasztási adónak az alapját képezi. Ez ellentétes az uniós joggal is. Vagy a törvényalkotó úgy gondolja, hogy az új lakásoknál a nettó ár lesz az alap? Vagy lehet, hogy én gondolom rosszul? Ha igen, az sem gond, hiszen van még másik ezer seb, amitől ez az egész vagyonadó izé vérzik.

Ebben a kontexusban furcsán hat, de a kérésznek igenis van ára. 2000 jó magyar forint az eszmei értéke. Ha valakit elkapnak amint kérészt rejteget a kabátja alatt, megbüntetik. Nagyon helyes, hiszen a tiszavirág Európában ma már talán csak nálunk található meg.

Vajon mit gondol erről az a nógrádi kisfaluban lakó, akitől rendszeresen lopják a tyúkot, vagy dézsmálják kertjének termését a cigányok? A tyúk valószínűleg sokkal értéktelenebb lehet, az uborkáról ne is beszéljünk, hiszen a rendőrség intézkedési ingerküszöbét egyáltalán nem éri el. Ismert a törvény; a 10 ezer forintot el nem érő vagyon elleni cselekmény maximum szabálysértés, még akkor is, ha a tyúkudvart rövid idő alatt néptelenné lopták, az idős embereknek gyakorlatilag nincs mit enni, hiszen a főtt tyúk nem tojik.

Kérészt kéne tartaniuk, arra talán jobban rámozdulna valamelyik hatóság. Az fontosabb.

A szociknak és a szadeszeseknek meg el kéne gondolkodniuk, hogy talán nem kellett volna a Jobbik karjaiba lökni az amúgy alapból egyáltalán nem rasszista beállítottságú nógrádi vagy éppen borsodi falvak lakóit. Talán meg kellett volna védeni azokat (demokratikus, európai módszerekkel) akik becsületesen leélték életüket, tisztességes, dolgozó, adófizető emberek. Akik most - jól láthatóan - abban bíznak, hogy majd a Jobbik és Magyar Gárda megvédi őket és a tyúkjaikat. Gratulálok!

A Tényekben arról szólt az egyik riport, hogy egy iskolaigazgatói állásra ketten pályáztak. Az egyik pályázó egyébként csalt (?) mert bemásolt némi szöveget a netről, valami másik pályázatról. Nagyon nem jellemző, ahogy az eredeti szerző reagált, miszerint őt nem zavarja, sőt örül, mert talán mégis volt a pályázatában néhány használható gondolat. De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a riport végén a két pályázó közül a vesztes nyilatkozott. Pontosabban nem is a hogyan, hanem a tartalom volt a lényeg, azaz sajnálja, hogy nem nyert, mert igen sok – szerinte – jó ötlete volt.

Ez a magyar átok. Mi lenne, ha egyszer a nyertes és a vesztes leülne, és összedobná amilyük van? Félretennék végre a féltékenységet és az irigységet, és az „enyém” helyett a „mienk” működne. Nem néznénk feltétlenül hülyének, dilettánsnak vagy netán gonosznak a másikat. Ugye kilóg a ló lába, mármint az, hogy a politikusainkra célzok. De hogy ez a viselkedés (pedagógus) kollégák között is jellemző lehet, ez katasztrofális.

Cigánykérdés…

…van, adekvát válasz nincs. Csak politika, balhé, botrány, meg halál. Valamikor Olaszliszka után kezdtem a barátaimnak, kollegáimnak mondani, meglátjátok baj lesz, nagy baj! Ha erre a problémára nem találnak sürgősen megoldást az illetékesek, ártatlan (cigány) emberek fognak meghalni. Mert hogyan is működik az egyszerű, ám annál szélsőségesebb nézeteket valló honpolgár? Na, a mocskos dzsipszik, ki kéne irtani őket! Mivel az ilyen egyszerű ember szociológiai, és egyéb társadalomtudományokkal kapcsolatos kérdésekben kissé járatlan, ezért - szerinte - kézenfekvő megoldásra ragadtatná el magát. Veszi a szekercét, és vérfürdőt rendez a cigánysoron.

Szomorúan olvastam, hogy november harmadikán Nagycsécsén molotov-koktélt dobtak egy házra, és agyonlőttek két embert. Azért voltam szomorú, mert láttam beigazolódni a jóslatomat. És most már kezdek kicsit félni is. Főleg miután Debrecenben is volt valamilyen molotov-koktélos támadás. Hova jut ez az ország, ha ezek az esetek elharapóznak? Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy most elkezdem harcosan védeni a cigányságot, az téved. Jó kis képmutató írás kerekedne így. Egyébként is, ők maguk is tehetnek a kialakult helyzetről. No nem feltétlenül azok, akikre molotov-koktélt dobtak, vagy akiket lelőttek, hanem a vezetőik. Egy másik írásban már utaltam arra, hogy véleményem szerint, bizony a cigány politikusok között számtalan mocskos-tolvaj-korrupt gazember van, aki ahelyett, hogy törődne a népével, inkább saját pecsenyéjét sütögeti. Volt kitől tanulniuk, most a „nem-cigány” politikusokra gondolok. Úgy gondolom, hogy ez ugyan komoly baj, de nem ez az igazi probléma. Ez már csak eredmény, mint ahogy a molotov-koktél dobálás, lövöldözés, és a másik oldalon, az állítólag nem-létező-cigány-bünözés, stb. is csak eredmény. Az elmúlt majd húsz év eredménye. Politikusaink részére folyamatosan lelkesítő szavakat hallunk, hogy most majd lesz ilyen program, meg amolyan oktatás, meg a szegregáció felszámolása, stb. Ahelyett, hogy az eredeti okokra fókuszálnának. Kedves Mohácsi Viktória képviselő asszony, aki ha tehetné, az összes cigányt óvóan a szoknyája alá terelne, talán rá kéne jönnie, hogy neki nem dolga kéztördelve a tetthelyen rohangálnia, rasszizmust sikítozva. Ez utóbbi egyébként is korai lenne. Baromi égő lesz, ha kiderül, valami uzsorás kívánta üzleti kapcsolatát radikális módszerekkel felszámolni. Nem kéne, kedves Képviselő Asszony a hitelét veszteni, Önt még nem a „díszcigány” kategóriába sorolom. Egyelőre bízom a jó akaratában. Például megtehetné, hogy az ország házában odafordulna a miniszterelnökhöz, mélyen a szemébe nézne gyönyörű bogárfekete szemeivel, és közölné: Igen kedves Feri, ezt elkúrtátok, …ezt is. Nem kicsit, …nagyon. És ebben Viktor barátod is ludas. Meg az összes eddigi politikus. Hogy mit kéne tenni? Végre beismerni, hogy a király meztelen. Például hivatalossá tenni Lakatos Attila vajda véleményét, hogy igenis van cigány-bűnözés. „Ti ezt minek nevezitek, ha nem cigány-bűnözésnek? Arabnak?”  (www.indavideo.hu/video/Ciganybunozes_3) Ezt nem beismerni olyan, mintha a nyilvánvalóan fekélyes sebet C vitaminnal próbálnánk gyógyítani, közben azt mantrázni, áááá, csak megfázott, aztán egyszer csak leesik a páciens lába. A beismerést követően rögtön azt is hozzá kéne tenni, hogy mindezt az Ön tisztelt kollégáinak elmúlt húszéves áldásos tevékenysége okozta. Ehhez a jelenlegi farizeus politikához akar segédkezet nyújtani? Miért nem lehet normális törvényeket hozni? Amiben szankcionálnák, ha a szülő nem küldi iskolába a csemetéjét. Mert ugye mindannyian tudjuk, hogy ebből a szarból csak az oktatással, és nem a segélyözönnel tudnánk a cigányságot kihúzni. Kedves Képviselő Asszony önmaga az igazán jó példa, hogy egy cigány is képes lehet arra, amire bármelyik más náció. Még csak mutogatnia sem kéne. Aztán, a cigányvajdáknak van szavuk, ezért talán érdemes lenne egy kicsit több (politikai, társadalmi) támogatást adni nekik. Mert ők bizony igen egyszerűen, a cigányok számára rendkívül kézzelfoghatóan meg tudják fogalmazni az aggályaikat. Gazsi, ha nem küldöd a gyereket iskolába, szétrúgom a segged! Aztán mész a kóterbe! Ebből ért az egyszerű cigány ember, mert ő még ezen a szinten van. Ha program jó, akkor az ő gyermekével már lehet civilizáltan is társalogni. Ha nem oktatjuk őket, akkor buták és primitívek maradnak, esélyük nem lesz a munkához. A buta és primitív ember egyben koszos és büdös, és senki nem akar az ilyen emberrel egy légtérben tartózkodni. Mert nem azért szegregálunk az iskolában, mert zsigerből utáljuk a cigányokat (van persze ilyen is) hanem azért, mert nem akarjuk, hogy a gyerekeink tetvesen, ótvarosan jöjjenek haza. Ezt is be kéne persze ismerni. Róka fogta csuka a demokrácia ebben az esetben. Mert az iskolázatlan embernek hiába próbáljuk az oktatás piruláját szelíd rábeszéléssel beadni, nem fogja megérteni, mire jó az egész, és inkább a segélyt kérné. Ebben a stádiumban csakis a keménykéz működik. Ezt is fel kéne ismerni, vagy bátorságot gyűjteni, és kiállni egy ilyen törvényjavaslat mellett. Persze nem akarásnak, nyögés a vége. Ugye nem kell ilyen egyszerű összefüggéseket puffogtatnom, hogy a tartósan munkanélküli szegény embernek nem sok marad a bűnözésen kívül, főleg, ha nincs szakmája. Ennyi segédmunkás nem kell! Hegedűt sem adhatunk minden cigánygyerek kezébe. Jól hangzik a „segély helyett munka” program a szocik részéről. És mégis mi a búbánatos rákot fognak dolgozni? Képzettség nélkül! Naponta ötvenszer felseprik az utcát? A koncentrációs lágerekben végeztettek ilyen értelmetlen munkát. Ez egy darabig elmegy, aztán majd hamar rájövünk, ez is csak viszi a pénzt. Arról nem beszélve, hogy a cigány embernek is jár a jól elvégzett, hasznos munka fölötti elégedettség érzése. Ettől még az önbecsülése is megjön. Itt senki nem veszi észre, hogy a munkahelyeken, ahol rendes dolgozó cigányok vannak, még a hátuk mögött sincs cigányozás? Sőt, ha ez mégis felmerül, elismerően beszélnek az emberek. Pontosan ugyanolyan embernek, kollégának, barátnak kezelik őket, mint bárki mást. Kinek jó az, hogy állandóan szégyenkeznünk kell 800 ezer honfitársunk miatt? És tesszük mindezt úgy, hogy mindent elhárítunk magunkról, és közben nem ég le a bőr a pofánkról. Én nem azt mondom, hogy keresztényi szeretettel öleljük magunkhoz szegény cigány felebarátainkat, hanem azt, hogy első körben hozzunk kemény törvényeket, amivel rá tudjuk őket a normális viselkedésre venni. Aztán a többi jön magától, szépen beilleszkednek a demokrácia keretei közé, hasznos polgáraivá válnak az országnak, jövedelmet termelnek, nem lopni járnak, és nem emésztik fel a büdzsét. Aztán a politikának is ki kéne vetnie magából simliseket, de hát ehhez is kéne egy kis vér a pucába, ugye?

Hogy ez az egész nem EU komform? Biztos vagyok abban, hogy ha őszintén kiállna az illetékesek elé és közölné:

Kérem szépen, van 800 ezer cigányunk, melynek jó része nyomorban él, koszos, betegségeket terjeszt, és folyamatosan bűnözik. Kiirtásuk koncentrációs táborokban nem lenne civilizált módszer. Hogy a problémát megoldjuk, speciális iskolákat nyitnánk a részükre, ahol arra elhivatott lelkes pedagógusok (bizony, ilyen is van!) felzárkóztató képzést adnának nekik. Persze a szegregáció miatt rikoltozó ún. cigány-politikusok arcát betapasztanánk egy arra alkalmas szívlapáttal. Az iskolába nem járást a szülőkön szankcionálnánk drákói szigorúságú törvényekkel, börtön, nyilvános felnégyelés, stb. A program hatására a putrikban felnövő purdék már nem szaporítanák a tyúktolvajok, uzsorások, tíz forintért gyilkolók, 80 éves öregasszonyt megerőszakolók tömegét, hanem (mivel kulturáltságukkal egyenes arányban nőne igényességük is) az európai társadalom normális polgáraivá válnának, szakmával, munkával, álmokkal, vágyakkal, ingatlan hitellel, és az ő gyerekeik akár agysebészek, Nobel díjas fizikusok is lehetnének. A bíróságokon már nem a vádlott, hanem a bíró, ügyész, ügyvéd szerepét játszanák. Elismernénk nyelvüket, annak gyakorlását támogatnánk, megteremtenénk a cigány kultúra kibontakozásának alapjait, írásbeliségét. A program (igény híján) automatikusan befejeződne legkésőbb a második generációnál. A maradékot, akik a szankciók ellenére sem képesek partnerek lenni, majd tovább etetjük, de mivel ezek elenyésző tömeget fognak képviselni, nem jelent majd komoly terhet a büdzsének. Mindenki tarthat háziállatot, vagy indiánt a rezervátumokban.

meg lenne a megfelelő hatása, támogatottsága.

Lépni kéne, mielőtt a CNN magyar KLU-KLUX-KAN-ról és budapesti Fekete Párducokról tudósítana.

Ha az előzőt speciális fajtának neveztem, nem is tudom, mit mondjak a politikusainkról, a parlamentről, az önkormányzatokról. Saját magát kreálta, persze, hogy nem nyúl magához. Nem csökkenti a létszámát, nem számít, hogy a mai Magyarország 70 százalékkal kisebb, mint az egykori. Nem hajlandó lemondani a különös előjogairól, nyilvánvalóan kavar a költségelszámolásokkal, mert pitiáner, csóró, kilóg a segge a gatyából. Most van négy éve, hogy kicsit megszedje magát. Ha meg nem csóró, akkor meg szeretne egy újabb kastélyt, jachtot, még nagyobb üzletet. A legrosszabb fajta, aki már nem négy éve alkotja a szenttehén valamelyik porcikáját. Az ilyennek vigyáznia kell, nehogy kiessen, mert a civil életre alkalmatlan. Már semmihez sem ért, a kutyának nem kell. Jó esetben (nekünk rossz esetben, minden relatív) az összeköttetései révén ejtőernyőzhet valamelyik gittegyletbe, ami búsás állami támogatásból tartja fenn magát, biztosítva a leprás szenttehén lehulló darabjainak jólétét. Nem zavarja, hogy az átlagember megveti, lenézi, hazugnak tartja. A saját érdekei után közvetlenül a pártja érdekei következnek, ami köszönő viszonyban sincs a haza, a nép érdekeivel. Mert ezek nem Naszredin Hodzsák, nem vesznek álruhát, és nem vegyülnek el a nép között. Ergo nem is tudják, mit szeretne a nép, mitől boldogulhatna jobban. Egyáltalán nem is tudják, kik azok, akik fölött uralkodnak. Mert ők bizony uralkodók. Én lecserélném őket egy jó királyra. Az sokkal olcsóbb, és talán tetszetősebb is. Az sem zavarna, ha lopna. Csak nem olyan hatékony, mint a sok-sok politikus. Azt felejtik el ezek a hölgyek, urak, hogy őket mi fogadtuk fel, hogy végezzék el helyettünk azokat a tevékenységeket, amire mi nem érünk rá, vagy amihez nem értünk. Képviseljék az érdekeinket külföldön, intézzék az ország egyéb ügyeit, stb. Én nem tudok naponta kirohangálni Brüsszelbe, nem értek a fiskális, vagy monetáris dolgokhoz, a hadügyekhez sem. Tehát megbízzuk őket, hogy helyettünk intézzék az ügyeket, egyszerűen fogalmazva az alkalmazottaink, akiknek azt kéne tenniük, ami nekünk jó. Ezzel szemben azt vesszük észre, hogy teljesen ránk telepedtek. Már azért dolgozunk, hogy ők létezhessenek, kiváltságaikat élvezhessék. Jókat aludjanak a parlamentben, már ha egyáltalán bemennek dolgozni. Néha csinálnak egy kis látszat cirkuszt, úgy tesznek, mintha harcolnának egymás ellen. Aztán a büfében együtt kávéznak, megbeszélik a délutáni teniszpartit. Mi, a kis buták, meg egymásnak esünk, és akár körmünk szakadtáig védjük kedvenc politikusunkat. Összeveszünk a családtagjainkkal és a gyerekkori barátainkkal is. Elmegyünk a nagygyűlésekre, ahol áhítattal isszuk, és hisszük az igét. És aki a másik oldalhoz tartozik, az ostoba, csak a Sátántól eredhet, a velejéig romlott, tehát gyűlölni kell. Jól megosztottak minket. Ők meg jó szórakoznak. És most már nem tudunk mit kezdeni velük. El nem zavarhatjuk őket, mert ők a hatalom, mi meg csak lázadó csőcselék lennénk. Másikat nem tudunk választani, szóval ezt bebuktuk. Fenntartunk annyi önkormányzatot, hogy az egész Európának elég lenne. Ezt is csak azért, hogy semmiben ne lehessen megegyezni, meg hogy a kb. 20 ezer léhűtőnek legyen (látszólagos) munkája. A tragikus az, hogy van olyan politikus, akár helyi szinten is, aki tényleg tenni akar valamit. De társai miatt ő is hitelét veszti, vagy éppen a társai ellehetetlenítik. Ja kérem, aki a disznók közé keveredik, azt megeszik a korpákok.

A „Pannon Puma” egy különös állat. Semmilyen rendbe, törzsbe, fajba nem sorolható, hiszen olyan állatorvosi ló, amiben több szenttehén is tartózkodik. Annyi sebből vérzik, amibe már a föld összes pumája belepusztult volna, minden bajt begyűjtött, amit lehetett. AIDS, az összesféle rák, kolera, pestis, dengi láz, stb. A benne tartózkodó szentteheneket senki nem meri bántani, mert akkor talán rendbe jöhetne, és akkor miből élnének a körülötte legyeskedő állatorvosnak álcázott politikusok. Jól van ez, ahogy van. Ezt érdemeljük.

Ez egy igen speciális fajta. Kérődző létére rúg, csíp, harap. Ezért nem mer hozzányúlni senki. Különben rögtön lenne nagy felháborodás, hogy meg akarják nyirbálni a magyar bíróságok függetlenségét. Pedig ráférne egy kis változtatás. Sajnos az a baj, hogy maga a szenttehén sem veszi észre, hogy a nép egyre kevésbé bízik benne, egyre kevésbé övezi tisztelet. Elhúzódó perek, egymásnak ellentmondó, vagy nyilvánvalóan téves ítéletek, korrupció, stb. Mert hát a magyar bíró gyevi származású lehet, csak az Isten és Mátyás Király bírálhatná cselekedeteit. Sajnos – a helyzetet látva – az egyik túlságosan elfoglalt (vagy talán szabadságon van, ezért most éppen a Sátán helyettesíti), a másikról meg nem tudjuk, miben reinkarnálódott. Azaz földi halandó magyar bíró tevékenységét szóval nem illetheti. Kapna rögtön hideget, meleget. Ha jól tudom, fizetés szempontjából már rendes megbecsülésnek örvendenek, mégis az a szóbeszéd járja (remélem, nem igaz) manapság az megy vállalati jogásznak, vagy bírónak, aki alkalmatlan egyéb jogi pályára, ügyésznek, vagy ügyvédnek. Nekem eddig összesen kétszer volt dolgom bírósággal. A médiában olvasható, ismerősöktől hallott sztoriktól eltérően nekem nem volt semmi gondom. Talán azért, mert már vagy húsz éve történt? A baj az, hogy aki változtathatna a helyzeten, a tisztelt parlament fél hozzányúlni a rendszerhez. Vagy tart az aktuális ellenzéktől. Fél valamilyenfajta valóban hatékony, civilekből (és nem párt katonákból, vagy jogászokból) álló felügyeleti szervet létrehozni. Pedig a változtatás csak növelné a bíróság tekintélyét, döntéseik legitimitását. Kérdéses esetekben bizonyosan születnének olyan döntések is, amelyek az adott bíróság munkáját dicsérné, vagy ismerné el.

Ilyenkor szoktunk cigányozni. És bizony lehet is. Csak ne felejtsük el, hogy aki a cigányságot ide jutatta, azok elsősorban a politikusaink. És nem csak maguk a cigányok. Közbevetőleg, véleményem szerint a magyar cigányság legnagyobb ellenségei és kártevői egyes cigány politikusok, például az OCŐ-nál, vagy akár helyi kisebbségi önkormányzatoknál. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De aki nem kivétel, az mocskos rabló, korrupt gazember, aki megnyomorítja a saját népét, azok kárára gazdagodik. Remélem, a sitten végzik. Visszatérve, én láttam a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a tűző napon keményen dolgozó cigányokat. Én láttam (a tévében) a bányákból éppen feljövő cigányokat, koszosan, fáradtan a melótól. Mert akkor adtak nekik értelmes munkát. Akkor voltak kőművesek, vízvezeték szerelők, stb. akik nem segélyből, hanem munkából éltek. Egyrészt értelmét látták dolgozni, másrészt tanultak, képzettek voltak. Elvégezték az általános iskolát (mert ha nem, meg lettek kefélve a szülők), majd elmentek szakmunkástanulónak, ahol képzést kaptak, el tudtak helyezkedni. Bár akkor is volt a rendszernek hibája, de nem olyan nagy, mint most. Nem kell ahhoz simlisnek lenni, hogy valaki azt mondja, annyi segélyt kapok, amennyi a bérem lenne, ha elmennék dolgozni. Ehhez nem kell cigánynak sem lenni, az átlagos nem-cigány is így gondolkodik, legalábbis jó sokan. Ahhoz már kicsit magasabb szintű erkölcsi érzék és komoly öntudat kell, hogy azt mondjam, én inkább elmegyek dolgozni ugyanazért a pénzért, mert nekem is ki kell vennem a részemet a társadalomra rótt feladatokból, én is járok a járdán, számítok a rendőrségre, a bíróságra, egészségügyre, stb. Nos, ez a gondolkodás hazánk polgárainak jó részére nagyon nem jellemző, függetlenül attól, hogy cigány, szlovák, román, sváb vagy magyar. Számolatlanul öntjük a pénzt a szociális hálóba, amin ez nem is igazán látszik meg. De ez a vezetők közül senkit nem érdekel, őket csak az érdekli, hogy ehhez nem szabad nyúlni, mert szavazatokat veszthetnek. Pedig ráférne a reform a rendszerre. Hogy például tényleg csak a rászorulok kapjanak segélyt, támogatást. Meg hogy az a segély ne a kocsmában legyen elköltve. Miért kap az segélyt, akinek karvastagságú aranylánc lóg a nyakában, vagy (igaz használt) merdzsóval megy a pénzért? Meg ne kapjon az se segélyt, aki nem járatja a gyerekét iskolába. A segélyt költsük közvetlenül a gyerekre. Meg pusztán csak azért ne támogassunk egy családot, mert ott egymás után szülik a gyerekeket. Ez önmagában ne legyen már érdem, vagy ok. Milyen felelőtlen viselkedés az, hogy mert én szeretem a nagycsaládot, és bár csóró vagyok, és perspektívám sincs az életben, 8-10 gyereket akarok eltartani. A mások kontójára. Ezzel az erővel nyugodtan menjen át a szomszédhoz, és vegye el tőle azt, ami kell, mert ő nagy családos, és csóró, tehát jár neki. És az ilyen még nem is rosszindulatú. Mert van olyan is, aki csak azért gyárt gyereket, mert így több segélyt kap, amit majd elverhet a kocsmában. A gyermeknevelés a legjelentősebb tevékenység az ember életében. Ennél talán nincs is fontosabb. Nem is alkalmas rá mindenki. Aki józan, meggondolja, hogy hány gyermeknek tud normális életet biztosítani, ezért nem vállal többet a lehetségesnél. Felméri a lehetőségeit és átlátja a felelősségét a családja és a társadalom iránt. Nagyon tisztelem azokat a nagycsaládosokat, akik igaz, sokszor szerény de mégis tisztességes körülmények között nevelik fel számos gyermeküket. A szociológusok szerint a (normális) nagycsaládban felnőtt gyerekek sokkal jobban szocializáltak, és általában sikeresek a felnőtt életben, a társadalom hasznos, megbecsült tagjává válnak, igazi jó barátok, férjek és feleségek lesznek. Akin látszik, hogy nem csak gyártja a gyerekeket, hanem azokat valóban rendesen akarja felnevelni, azt támogatnia kell a társadalomnak, ha másért nem, azért, mert a közös jövőnket nevelik. Aki csak vérünket szívja, mert hülye törvényeink vannak, azokat nem szabad támogatni. Igazából nem tudom, mit lehetne tenni, mert náci módszereket nem szabad alkalmazni (sterilizálás, stb.), de hát ezért vannak a politikusaink, hogy megoldják valahogy a problémát. Azonban ezek többsége impotens. Tisztázzuk, a szociális háló nem csak azért van, mert mi, a társadalom olyan humánusak vagyunk. Ez egy fajta önvédelem is. Ha segélyt fizetünk, akkor bizonyos bűnözési fajták visszaszorulnak, kisebb az esélye, hogy elvágják a torkunkat öt forintért, vagy bebasszák a szélvédőt, egy zacskóért, amit ott hagytunk az ülésen, stb. Két lehetőség van (igazából több) vagy erős szociális hálónk van, vagy erős, nagy létszámú rendőrségünk. Szerintem a második verzió nem annyira tuti, mert minden sarkon nem állhat rendőr. A szociális hálóval nem a jelenlegi állapota, feneketlen bendője, borzalmas szervezetlensége, ellenőrizhetetlensége a baj (ez is baj, de ezt már cseszhetjük) hanem az, hogy nem látszik a kiút. Nem látszik semmilyen értelmes koncepció, hogyan akarjuk a lecsúszott társadalmi rétegek gyerekeit, vagy unokáit megmenteni a segélyektől. A lecsúszott társadalmi rétegek nagyjából menthetetlenek, ezért beszélek a gyerekeikről, unokáikról. Ezért most úgy látszik, hogy a jelenlegi állapotokat több generációra bebetonozták kedves önző, megélhetési politikusaink. A menthetetlenek közé tartoznak azok a szakmunkások is, akik munkájára egyszerűen ma már nincs szükség. Átalakult a gazdaság. Igen, az állam támogatja az átképzéseket, de ezt is csak a látvány kedvéért, hogy szép számokat tudjanak felmutatni. A fenének se kell ennyi multimédiás tudománnyal felvértezett volt lakatos, vagy esztergályos. Az átképzéseken részvetteknek csak a töredéke tud elhelyezkedni a képzést követően, és azok jó része hamar elveszti az állását, majd újra a segélyezettek tömegét szaporítja, vagy megint átképzik. A lőtéri kutya nem foglalkozik azzal, hogy az átképzések mennyire hatékonyak, csak öntik bele a lóvét. Arra sem próbálják rávenni az embert, hogy legyen kicsit mobilisabb, ne várjon arra, hogy a puszta közepén majd megjelenik egy multi, és pont rá lesz szükség. Hanem költözzön el Békéscsabáról Szombathelyre, mert ott éppen hiány van esztergályosból. Egyébként nem is tudom, milyen rendszer a miénk. Mondjuk egy lakatos már régóta munkanélküli, a közvetítőnél nem találnak a szakmájának megfelelő munkát. Ellenben keresnek kőművest, szobafestőt, esetleg segédmunkást. Egyrészt fel kéne kínálni, hogy ingyen átképzik kőművesnek, másrészt a segédmeló is jó, ha nincs más. Ha valaki ezeket nem vállalja, mert csak lakatosként hajlandó dolgozni, annak nem jár a segély, pont. De hát ilyen kemény törvényeket nem lehet hozni, hiszen a munkanélküli is szavaz.

Elterjedt álláspont a valóban adót fizetők köréből: Igazából hajlandóak vagyunk fizetni, ha tudjuk, hogy a rendszer mástól is képes beszedni a jogos adót. Ez ugye most nem így van. A politikusok csak dumálnak, hogy többnek kéne kevesebbet fizetni. Pedig erre most lett volna egy halvány esély, csakhogy elvitte a cica, mármint a válság. Kedves pénzügyminiszterünk, akit egyébként jó szakembernek tartok, pánikrohamot kaphatott. Tudniillik az új költségvetés miatt nem változnak a jogszabályok. Úgy alleganc lesöpörtek az asztalról mindennemű változtatást. Talán néhány apró változás lesz, de ez sem biztos. A túladóztatás egy látványos (bár volumenében annyira nem jelentős) képviselője a regisztrációs adó. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a külföldi rendszámmal járókat is. Ez iskolapéldája a pipogyaságnak, impotenciának. Úgy néz ki, mintha a döntéshozók nem ismernék azt az egyszerű összefüggést, hogyha valamely adó mértéke erősen túlzott, és van mód annak megkerülésére, akkor azt az adózó meg is fogja lépni. És ilyenkor nem az a módszer, hogy brutális, ám hatékonytalan ellenőrzéseket tartunk, kerül, amibe kerül. Talán inkább kicsit igazodnunk kéne a szomszédainkhoz, és akkor kevesebben fogják (pl.) Szlovákiában üzembe helyeztetni autójukat, az ottani kereskedőt és költségvetést hizlalva. A kevesebb, néha több. De hát ezt a mi politikusaink nem akarják. Ingatlanadó. Szó szerint disznóság lenne megadóztatni egy olyan vagyont, amit – elvileg – harminc év munkájából rakott össze valaki, adózott jövedelemből. Ez Magyarországon nem működne, még talán akkor sem, ha az adó mértéke alacsony lenne. Ez elvi kérdés. Azonban az sem járja, hogy valaki összeharácsolt magának egy luxus kecót, lopva, csalva hazudva, elsősorban adót megkerülve. Ez szemétség a becsületesekkel szemben. Ezért én mégsem tartom annyira ördögtől valónak az ingatlanadót. Csakhogy nem mindegy, a hogyan. Például el tudok képzelni egy olyan variációt, ahol ha valaki 30 éve rendelkezik ugyanazzal az ingatlannal, akkor nem kell adót fizetni, ha 20 éve, akkor már valamennyit fizet, ha 10 éve még többet, stb.  Valami ilyesmi rendszert biztosan ki lehetne találni. Aztán az ingatlanadót részben, vagy teljes egészében le lehetne vonni a jövedelemadóból. Már annak a jövedelemadójából, aki egyáltalán fizet. Mert aki eddig nem fizetett, az most fog, megszívta. Most lehetne beszélni özv. Gipsz Jakabnéről is, aki egy 120 nm-es lakásban egyedül lakik az V. kerületben. Ő azért nem szívná meg, mert valószínűleg már vagy 30 éve az övé. Ha meg nem, akkor tessék nekem megmondani, miért kell egy egyedülálló öregasszonynak egy ekkora lakás vagy ház? Hogy panaszkodhasson a hatalmas rezsire? Mert ezt együtt vették, építették a férjével, és a szíve szakadna meg, ha innen el kéne költöznie? Ugyan már, de szentimentálisak lettünk. Az én befizetett adómból itt ne legyen senki sem szentimentális! Követelem, hogy mást is adóztassanak meg, nem vagyok hajlandó mindenkit eltartani. A vita azon is megy, hogy állapítsák meg az adó alapját, azaz az ingatlan értékét. Ha az említett két módszer kombinációjából jönne ki az adó, akkor sokkal egyszerűbb lenne ez is. Mondjuk a négyzetméterenkénti összeg attól függne, hol van az adott ingatlan. A Rózsadombon, vagy a semmi közepén. Ezeket az árakat minden évben újra meg lehetne határozni az előző év eladásai alapján. Azt kéne felismerni, hogy nem lehet jó számításokat végezni, mert minden számít, hol van, milyen anyagból készült, milyen fekvésű, milyen az energia felhasználása, stb. Lehetetlen korrekt eredményt összehozni. Ezért kell egy mesterséges viszonyszámot kitalálni, aminek révén a kivetett adó mértéke nem halálos, bárki által kifizethető. Itt sem lehet mohó a költségvetés. Például ha egy 120 nm-es rákosborzasztói ház éves adója mondjuk 50 ezer forint lenne, ami egy 25-30 milliós ingatlannál talán nem is olyan sok, akkor ez sokaknak talán még elviselhető lenne. Főleg azért, mert normális esetben még ezt sem kellene kifizetni, hiszen, ha levonható az SZJA-ból, akkor nincs miről beszélnünk. Ha valakinek nincs jövedelemadója, akkor jövedelme sincs, mert azt a kamu dumát nem veszi be senki, hogy ekkora házat lehet venni, vagy fenntartani minimálbérből. Ha a tulajdonos nyugdíjas, könnyen lehet, hogy már 30 éve az övé, akkor meg azért nem fizet adót. Ha netán felbruttósítanák a nyugdíjakat (persze nem fogják), akkor meg azért nem érdekes, mert megint levonható a jövedelemadóból, tehát megint nincs mit fizetni. Ez jó példa arra is, ha reformálunk, akkor csak egyszerre érdemes a rendszerhez hozzányúlni. Mert minden mindennel összefügg. Egyébként a magyarországi elvonásokról szóló kijelentések nagyjából a hazugságok völgyét jelenti. Már a statisztika is csalóka, annak ellenére, hogy valós adatokat közöl. Most nem emlékszem a pontos számokra, de valahol 50% körüli teherről beszélnek. Ez már így sem kevés, de a statisztika nem beszélhet arról, hogy ha ma egy cég valakinek bért fizet, akkor az elvonás mértéke távolról sem 50%. Ha az illető alkalmazott az átlag körül keres, akkor minden 100 forintra 110-120 forint körüli adó, járulék esik. Ha szerencsétlen módon az illető dolgozó magasan kvalifikált, jó szakember, akit rendesen megfizetnek, és netán már beleesik a 36%-os sávba, akkor abban a sávban 100 forintra valamivel több, mint 182 Ft. teher esik. Megfordítva, a cégnek 282 forintjába kerül az, hogy a dolgozónak 100 kerüljön a zsebébe. Milyen 50%??? És a dolgozó ezt a pénzt el fogja költeni, amikor további áfát, netán jövedéki adót fizet a szerencsétlen marha, mert dohányzik, iszik, és aljas módon autót vezet, amihez benzin kell. Ez utóbbi esetben, tehát benzin vásárláskor, ha a láncot végigvesszük, akkor a cég által kifizetett 282 forintból nagyjából 240 (kettőszáznegyven) forint kerülhet az államhoz. Ez ÖTVEN százalék. Tisztelt Miniszterelnök Úr, leülhetsz fiam, egyes! Matekból. De megint megemlíthettem volna az autóvásárlást is, mert ott sem piti az adózás (regadó, áfa, stb.). Igen, ez az egész a már ismert dolog miatt van, kevesen fizetnek sokat. Az SZJA bevételek 80 százalékát az adózók 30 százaléka fizeti. Durva, nem? Volna mit tenni. Például hozzá nyúlni az egész adórendszerhez. A teljes struktúrát átformálni, egyszerűbbé tenni, és kiterjeszteni az adózók körét – ami egyben adócsökkentéssel járhatna. De ezek inkább egymást utálják nap, mint nap a parlamentben. Ezért tartjuk őket.