Alibi gondolatok

Elterjedt álláspont a valóban adót fizetők köréből: Igazából hajlandóak vagyunk fizetni, ha tudjuk, hogy a rendszer mástól is képes beszedni a jogos adót. Ez ugye most nem így van. A politikusok csak dumálnak, hogy többnek kéne kevesebbet fizetni. Pedig erre most lett volna egy halvány esély, csakhogy elvitte a cica, mármint a válság. Kedves pénzügyminiszterünk, akit egyébként jó szakembernek tartok, pánikrohamot kaphatott. Tudniillik az új költségvetés miatt nem változnak a jogszabályok. Úgy alleganc lesöpörtek az asztalról mindennemű változtatást. Talán néhány apró változás lesz, de ez sem biztos. A túladóztatás egy látványos (bár volumenében annyira nem jelentős) képviselője a regisztrációs adó. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a külföldi rendszámmal járókat is. Ez iskolapéldája a pipogyaságnak, impotenciának. Úgy néz ki, mintha a döntéshozók nem ismernék azt az egyszerű összefüggést, hogyha valamely adó mértéke erősen túlzott, és van mód annak megkerülésére, akkor azt az adózó meg is fogja lépni. És ilyenkor nem az a módszer, hogy brutális, ám hatékonytalan ellenőrzéseket tartunk, kerül, amibe kerül. Talán inkább kicsit igazodnunk kéne a szomszédainkhoz, és akkor kevesebben fogják (pl.) Szlovákiában üzembe helyeztetni autójukat, az ottani kereskedőt és költségvetést hizlalva. A kevesebb, néha több. De hát ezt a mi politikusaink nem akarják. Ingatlanadó. Szó szerint disznóság lenne megadóztatni egy olyan vagyont, amit – elvileg – harminc év munkájából rakott össze valaki, adózott jövedelemből. Ez Magyarországon nem működne, még talán akkor sem, ha az adó mértéke alacsony lenne. Ez elvi kérdés. Azonban az sem járja, hogy valaki összeharácsolt magának egy luxus kecót, lopva, csalva hazudva, elsősorban adót megkerülve. Ez szemétség a becsületesekkel szemben. Ezért én mégsem tartom annyira ördögtől valónak az ingatlanadót. Csakhogy nem mindegy, a hogyan. Például el tudok képzelni egy olyan variációt, ahol ha valaki 30 éve rendelkezik ugyanazzal az ingatlannal, akkor nem kell adót fizetni, ha 20 éve, akkor már valamennyit fizet, ha 10 éve még többet, stb.  Valami ilyesmi rendszert biztosan ki lehetne találni. Aztán az ingatlanadót részben, vagy teljes egészében le lehetne vonni a jövedelemadóból. Már annak a jövedelemadójából, aki egyáltalán fizet. Mert aki eddig nem fizetett, az most fog, megszívta. Most lehetne beszélni özv. Gipsz Jakabnéről is, aki egy 120 nm-es lakásban egyedül lakik az V. kerületben. Ő azért nem szívná meg, mert valószínűleg már vagy 30 éve az övé. Ha meg nem, akkor tessék nekem megmondani, miért kell egy egyedülálló öregasszonynak egy ekkora lakás vagy ház? Hogy panaszkodhasson a hatalmas rezsire? Mert ezt együtt vették, építették a férjével, és a szíve szakadna meg, ha innen el kéne költöznie? Ugyan már, de szentimentálisak lettünk. Az én befizetett adómból itt ne legyen senki sem szentimentális! Követelem, hogy mást is adóztassanak meg, nem vagyok hajlandó mindenkit eltartani. A vita azon is megy, hogy állapítsák meg az adó alapját, azaz az ingatlan értékét. Ha az említett két módszer kombinációjából jönne ki az adó, akkor sokkal egyszerűbb lenne ez is. Mondjuk a négyzetméterenkénti összeg attól függne, hol van az adott ingatlan. A Rózsadombon, vagy a semmi közepén. Ezeket az árakat minden évben újra meg lehetne határozni az előző év eladásai alapján. Azt kéne felismerni, hogy nem lehet jó számításokat végezni, mert minden számít, hol van, milyen anyagból készült, milyen fekvésű, milyen az energia felhasználása, stb. Lehetetlen korrekt eredményt összehozni. Ezért kell egy mesterséges viszonyszámot kitalálni, aminek révén a kivetett adó mértéke nem halálos, bárki által kifizethető. Itt sem lehet mohó a költségvetés. Például ha egy 120 nm-es rákosborzasztói ház éves adója mondjuk 50 ezer forint lenne, ami egy 25-30 milliós ingatlannál talán nem is olyan sok, akkor ez sokaknak talán még elviselhető lenne. Főleg azért, mert normális esetben még ezt sem kellene kifizetni, hiszen, ha levonható az SZJA-ból, akkor nincs miről beszélnünk. Ha valakinek nincs jövedelemadója, akkor jövedelme sincs, mert azt a kamu dumát nem veszi be senki, hogy ekkora házat lehet venni, vagy fenntartani minimálbérből. Ha a tulajdonos nyugdíjas, könnyen lehet, hogy már 30 éve az övé, akkor meg azért nem fizet adót. Ha netán felbruttósítanák a nyugdíjakat (persze nem fogják), akkor meg azért nem érdekes, mert megint levonható a jövedelemadóból, tehát megint nincs mit fizetni. Ez jó példa arra is, ha reformálunk, akkor csak egyszerre érdemes a rendszerhez hozzányúlni. Mert minden mindennel összefügg. Egyébként a magyarországi elvonásokról szóló kijelentések nagyjából a hazugságok völgyét jelenti. Már a statisztika is csalóka, annak ellenére, hogy valós adatokat közöl. Most nem emlékszem a pontos számokra, de valahol 50% körüli teherről beszélnek. Ez már így sem kevés, de a statisztika nem beszélhet arról, hogy ha ma egy cég valakinek bért fizet, akkor az elvonás mértéke távolról sem 50%. Ha az illető alkalmazott az átlag körül keres, akkor minden 100 forintra 110-120 forint körüli adó, járulék esik. Ha szerencsétlen módon az illető dolgozó magasan kvalifikált, jó szakember, akit rendesen megfizetnek, és netán már beleesik a 36%-os sávba, akkor abban a sávban 100 forintra valamivel több, mint 182 Ft. teher esik. Megfordítva, a cégnek 282 forintjába kerül az, hogy a dolgozónak 100 kerüljön a zsebébe. Milyen 50%??? És a dolgozó ezt a pénzt el fogja költeni, amikor további áfát, netán jövedéki adót fizet a szerencsétlen marha, mert dohányzik, iszik, és aljas módon autót vezet, amihez benzin kell. Ez utóbbi esetben, tehát benzin vásárláskor, ha a láncot végigvesszük, akkor a cég által kifizetett 282 forintból nagyjából 240 (kettőszáznegyven) forint kerülhet az államhoz. Ez ÖTVEN százalék. Tisztelt Miniszterelnök Úr, leülhetsz fiam, egyes! Matekból. De megint megemlíthettem volna az autóvásárlást is, mert ott sem piti az adózás (regadó, áfa, stb.). Igen, ez az egész a már ismert dolog miatt van, kevesen fizetnek sokat. Az SZJA bevételek 80 százalékát az adózók 30 százaléka fizeti. Durva, nem? Volna mit tenni. Például hozzá nyúlni az egész adórendszerhez. A teljes struktúrát átformálni, egyszerűbbé tenni, és kiterjeszteni az adózók körét – ami egyben adócsökkentéssel járhatna. De ezek inkább egymást utálják nap, mint nap a parlamentben. Ezért tartjuk őket.