2008.11.03. 15:09 Csák Morritz AKA Alibiman
Szenttehén #2 Egészségügy
Itt a végtelenül populista ellenzéknek legalább akkora felelőssége van, mint az igen tisztelt, ám gyáva és hebehurgya kormánynak. Megemlíthetném a vizitdíj sorsát, amin egész Európa röhögött. Az ellenzéknek sikerült rendesen feltüzelni az embereket. Bár a nemmel szavazók nagy része egyetértett a díjjal és annak mértékével is, a kormány, és nem a vizitdíj ellen szavazott. Ugyanakkor könnyű volt Kovács nénit megdumálni: akar a dokinak 300 forintot fizetni? Hát hogy akarnék, kedveském! Bármihez nyúlt a kormány, az intézkedés, törvény, rendelet vagy szakszerűtlen volt, vagy olyan széles rétegek által birtokolt ősi érdekeket, szerzett jogokat sértett, ami kellő muníciót adott az ellenzék kezébe. Aki egyébként úgy van a kormánnyal, mint a róka és a farkas a nyuszival. Ha van rajta sapka, ha nincs, pofozzuk meg. Bár a nyuszi (mármint a kormány) képtelen normálisan kommunikálni. Egyszerűen ilyen impotens társaságot még a világ nem látott. Pedig világosan el lehetett volna magyarázni egy-két dolgot. Például a privatizációt. Azok az orvosok, akik tisztességesek, azoknak ez nem inge, szóval ne vegye magára. Ide tartozik egy régi vicc. Az ügyvéd fia (aki szintén ügyvéd) végre megkapja első ügyét. A tárgyalásról hazatérve büszkén mondja az apjának: Amivel te évekig szüttyögtél, azt én megoldottam egy tárgyalás alatt. Éhen is fogsz halni fiam – mondta az apja. Szóval, egy (magán)kórháznak nem feltétlenül fontos, hogy egy beteget tökéletesen meggyógyítson, hiszen a biztosító (jelenleg az OEP) fizet, mint a katonatiszt, a lehető legtöbb vizsgálat, kezelés kell, minél hosszabb ideig, a profit érdekében. Tudom, ez aljas gyanúsítás, de hát ilyen gyanakvó a természetem. Ha viszont a biztosítók vannak magánkézben, az már más eset. Igen, ezek is keményen profit orientáltak. Viszont van egy érdekük, ami egyben a mi (betegek) érdekünk is. Mégpedig az, hogy az adott beteg véglegesen meggyógyuljon, ne járjon még öt évig vissza, tehát ne kelljen többet kicsengetni a kórháznak miatta. Egy ilyen biztosítótársaság biztosan rendelkezik olyan nagyon profi szakértőkkel, akik kellemetlen kérdéseket tehetnek fel egy-egy kezelés / gyógyítás miatt. Például megkérdőjelezhetik, hogy ugyan már, a bokaficamnál miért akar a kórház négy ultrahangot és 600 méter kötözőgézt elszámolni, és miért tartott az egész buli 8 hónapig, stb. Öreg, benne felejtettétek a műtőasztalt a beteg hasában, hát jövőre már nem kötünk szerződést veletek. És tudod mit, ezt az infót megosztom a többi biztosítóval is, szóval jobb, ha pályát váltasz, az egész tehetségtelen, vagy trehány brancsoddal együtt. Aztán, majd ha jön egy új csapat ebbe a kórházba, talán meggondoljuk a dolgot. Képzeljük el, hogy amikor kórházba kerülünk, tisztázzuk, hogy hol is vagyunk biztosítva. Amikor kész a kezelés, megkapjuk a számlát, amit aláírunk, és majd a biztosító csenget. És nincs hálapénz! Hiszen fizetünk mindenért, mármint a biztosítónk fizet. Persze, kinek lenne ez jó? A kórházakkal úgysem lehet mit kezdeni. Az főorvosok, igazgató főorvosok pallós joggal felruházott feudális urak. Hiába jön ki az egyetemről rózsaszín ideákkal az ifjú doki, hamar betörik, mert ha nem tetszik neki a rendszer, akkor kiléphet. A sok vén csoroszlya doktorral (van kivétel, szerencsére) egyszerűen nem lehet mit kezdeni, ragaszkodnak a pozíciójukhoz, és az egzisztenciájukhoz. Majd ők megmondják, mi fog történni, itt nincs demokrácia, beleugatás a dolgokba. Majd ha te is 70 éves leszel, fiam. És nem utasítjuk vissza a paraszolvenciát, mert abból tejelni kell a főnöknek. Ez így nem fog menni. Rohadt az egész rendszer, az aljától, a tetejéig, a kórháztól, a biztosításon át a politikusig. Mi meg csak fizetjük az EHO-t.
2 komment
2008.10.18. 22:59 Csák Morritz AKA Alibiman
A mi szentteheneink
Vannak dolgok, amiben mi is nagyok tudunk lenni. Például az egy főre jutó szenttehén tömegben biztosan megverjük Indiát. Nem véletlenül mondtam tömeget, mert a mi szenttehén populációnk ugyan kicsi, de annál nagyobb az össztömegük. A mi szentteheneink hatalmasak, önmagában csak egy-egy egyede is képes az országot agyonlapítani. A magyar szenttehén abban hasonlít a többihez, hogyha beledöglünk, akkor sem nyúlunk hozzá, még csak meg sem fejjük. Az eredeti blogban ömlesztve voltak a témák, ezért rengeteg jogos kritika ért – szóban és írásban. Ezért most témákra daraboltam a kérődző állományt.
Szenttehén #1
A nyugdíjasok.
Hatalmon lévők azért nem mernek hozzá nyúlni, mert rögtön kapnának az arcukba az ellenzéktől. Bármilyen megszorítás a nyugdíjakkal kapcsolatban = elbukni a választásokat (egyébként más miatt is) hiszen a nyugdíjasok, mint választók, komoly tömeget jelentenek. Természetes, hogy lenne tiltakozás az érintettek részérről. Ledolgoztunk 40 évet, és most éheztetni akarnak minket. Mert a nyugdíjas (tisztelet a kivételnek) úgy gondolja, ő már nyugdíjba ment, ezért például egy bombatámadás esetén őket nem érheti semmilyen sebesülés, hiszen a bombák szelektívek. Csakúgy, mint a járványok, az infláció, stb. Egy gazdasági, pénzügyi krízis esetén tőlük nem várható áldozat, ők már megtették a magukét, és kéretik őket mindentől megvédeni. Az, aki azt az élelmiszert megtermeli, amit ők ennének, vagy az, aki lavórt legyártja nekik, az meg pusztulhat. Ha már olyan hülye, hogy még nem nyugdíjas, szívjon. Pedig egy jó döntés esetén nem feltétlenül arról lenne szó, hogy nyirbáljuk meg a nyugdíjakat. Egy kicsit árnyaltabb lenne a kép. Mire gondolok. Például arra, hogy a következő évben befagyasztanák a nyugdíjakat, se svájci indexelés, se inflációkövetés. Aztán arra, hogy miközben átmenetileg megszüntetnék a 13. havi nyugdíjat, rendbe tennék azok nyugdíját, akik az MDF kormányázása alatt vonultak vissza. Mert ezeket viszont brutálisan megszívatták. Nem tartom jónak, hogy ma, Magyarországon újabban sok olyan nyugdíjas van (nem visszavonult nagytőkésekre, hanem átlagos emberekre gondolok pl. az anyósomra, vagy a kollégám anyjára) akiknek a nyugdíja azonos szinten van (vagy meghaladja) a magyar nettó átlagfizetést. Igen, ez utóbbi az alacsony, ez tény, de ez már egy másik téma lenne. Ezzel is lehetne valamit kezdeni, ha másképp nem, átmenetileg. Most jönnek az igazán eretnek gondolatok. A nyugdíjas nem fizet egészségügyi hozzájárulást. Hiszen fizetett ő eleget az elmúlt 35-40 évben, miért is fizetne, ha nyugdíjba vonult. Mert a betegségek is követték őket (nyugdíjba), így biztosítási szempontból nem jelentenek kockázatot. Vagy mégis? Több közgazdász már felvetette a szuperbruttósítás gondolatát. Az adó mellett nyugodtan bele lehetne tenni az EHO-t is, és így hosszútávon szépen helyére kerülnének a dolgok. Mondjuk mire én leszek nyugdíjas. Gondoljunk arra is, mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a nyugdíjas munkát vállal. Arról nem beszélve, hogy az aktív nem ugathatna a nyugdíjasnak, hogy az csak fogja be a száját, mert nem fizet semmilyen közterhet. A nyugdíjas emelt fővel járhatna az utcán, mint más adófizető polgár. A mostani rendszer a finanszírozási gondokon kívül felvet egy nagyon fontos társadalmi, szociológia problémát is. Jelenleg, ha valaki nyugdíjba megy, azt a társadalom leírta. Nem számít rá, úgy gondolkodik, hogy eggyel több éhes száj, akit etetni kell, és reméljük, hamar elpatkol. Ez egyszerűen gusztustalan. És ráadásul a nyugdíjasok zöme ez kirekesztést érzékeli, hogy már semmire se jó, én depressziós lennék a gondolattól. Ha viszont adót fizet, akkor ő jogosan gondolja azt, még mindig számítunk rá, ő még mindig tesz le az asztalra, megmarad az öntudata, büszkesége. Az aktívak meg nem pofázhatnak tovább „eltartott” nyugdíjasokról. Biztos, hogy nagyon óvatosan kell a rendszerhez nyúlni, de szerintem az intézkedés végső egyenlege – a költségvetés és a társadalom szempontjából – pozitív lenne. Feltűnhet, hogy a szöveg enyhén szólva megosztó, kissé szembe állítva a nyugdíjas társadalmat az aktívval. Szándékosan. Ez célja a politikusainknak is. Az árokásás nem csak a pártállással kapcsolatban létezik. Divide et impera. Pedig mi, a szenvedő alanyok észrevehetnénk, hogy a mai nyugdíjasok, akiket „eltartanak” dolgoztak azért, amink most van, akik meg most dolgoznak, azoknak meg azért kell juttatni, némi nyugdíjas megszorítás árán, hogy megtermelhessék a nyugdíjakat. ha mi bedőlünk, nem lesz nyugdíj, kaja, vége lesz a dalnak. Mert nálunk nincs nyugdíj folyószámla (most felejtsük el a nyugdíj pénztárakat, jelentéktelen töredékben fogják a most aktívak nyugdíját fedezni), a költségvetésből jön a pénz, oda meg az adókból folyik be. Még egy apróság, mi aktívak ne feledjük, csak idő kérdése, mikor leszünk nyugdíjasok - ha megérjük egyáltalán. A blog megírása óta bizonyos változások történtek. Éppen a harmadik költségvetést fogadták el. Itt sem mertek igazán bátran hozzányúlni a 13. havi nyugdíjhoz. A kérdés az, ha valakinek pl. 140 ezer forintos nyugdíja van, annak most miért kell 80 ezer 13. havit adni? Adjanak a kis nyugdíjasoknak, az rendben van. Másrészről nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy a nyugdíjas társadalom részéről nem igazán hangzott el komoly tiltakozás. Csak a mélységes tiszteletemet tudom kifejezni, amiért megértik a helyzetet.
További jószágok:
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_2_egeszsegugy
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_3_az_adozas
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_4_szocialis_halo
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_5_biraskodas_itelkezes
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_6_politikusok
