Alibi gondolatok

Csúnya, csúnya fityeszes kormány! Vagy mégse? Első blikkre tényleg aljas dolognak tűnik, amit a kormány művel. Alaposabban megnézve azonban – szerintem – kicsit más a helyzet. Aki személyesen ismer, nagyon jól tudja, hogy ha valaki, én aztán végképp nem tartozom a FIDESZ hívők táborához, ettől függetlenül kicsit árnyaltabb a véleményem erről az egész dologról.

Ugye annak idején egy kvázi reform keretén belül indították el a magánnyugdíj pénztárakat. Azért, hogy 25-30 év múlva a nyugdíjak fedezete megtakarítás legyen, ne a befolyt adókból, szolidaritási sarcból, stb. kelljen finanszírozni. Az EU is forszírozta ezt. Az első időkben az állam kötelezte a pénztárakat, hogy azok nagyobb részben állampapírokba fektessenek, és később már eltekinthettek ettől. Feltételezem ennek több oka lehetett. Például az, hogy a tőkével még nem rendelkező pénztárak, nehogy bedőljenek valamilyen tőzsdei buli hatására. Aztán az is benne lehetett, hogy az állam inkább finanszírozta egy kicsit a pólyás pénztárakat úgy, hogy további lóvét és áttolt nekik. Mire gondolok? Mondjuk én vagyok az állam, te meg a pénztár. Azt mondom neked egy szép napon, Nőj fel gyermekem, a bevételem egy részéről lemondok a javadra, és azt forgasd belátásod szerint, például helyezd el nálam, és én adok neked rá 10% kamatot. Gondoljunk csak bele! Na most attól a pár igen kemény hónaptól eltekintve az állampapír aukciókon általában túljegyzések voltak, szóval nem volt gond azokat értékesíteni. Magyarul nem feltétlenül volt arra szükség, hogy a pénztárak "megsegítsék" az államot. Pár hónapot kivéve. Ezért is volt egy a megállapodásban az is, hogy a pénztárak majd szépen leszoknak arról, hogy állampapírba fektetnek. De sokuk teljesen rákapott erre, lustaság, fél egészség, ugye. Ez meg így nem jó.

Aztán. Az egész megtakarítás alapú rendszer csak kb. 25-30 éve múlva kezdene működni, akkor mennének nyugdíjba (valóban tömegesen) a mai pénztártagok. Addig fizetni kell valahogy a mostani nyugdíjasoknak is. Ez hamar hiányt teremt, nagyjából annyit, amennyi szépen átvándorolt a magánpénztárakhoz. Ezt a hiányt pl. adó- vagy járulékemelésből lehet finanszírozni. Ami egy feltörekvő gazdaság fejlődését nagyon gátolja. Aztán lehet hitelből is fedezni. Ez kicsit olyan, mintha személyi kölcsönt vennénk fel a havi rezsink fedezésére. Ami ugye hosszútávon nem megy, eladósodunk, a büdzsé hiányát folyamatosan növeli. Ez utóbbin kicsit lehet kozmetikázni, hogy megfeleljünk annak a kritériumnak, amit az EU elvár tőlünk. Méghozzá úgy, hogy azt mondjuk az EU-nak: OK, mi megcsináltuk a nyugdíjreformot, aminek eredménye az lesz, hogy majd nem kell az államnak ilyen mértékben finanszíroznia a nyugdíjakat, ami javítja majd az egyensúlyt. MAJD! 30 év múlva. Most azonban szarban vagyunk, mert a bevételünk 25 százaléka átvándorolt magánkasszákba, miközben a számlát MOST kell kifizetnünk. Ezért azt kérjük, hogy a mindenkori államháztartási hiány számát csökkenthessük a magánnyugdíj pénztárakba befizetett összeggel. Na erre mi kaptunk egy nagy fityiszt az EU-tól. És ettől mi most morcosak lettünk, azért, mert a dolog azért kicsit jogos a részünkről. Másrészről azonban – bár nem tudom, pontosan milyen tárgyalások zajlottak – talán valahogy úgy kellett volna előadni a dolgot, hogy kérjük a kompenzációt, de évről-évre csökkenő mértékben. Matematikailag ez így korrekt lett volna. Szóval szerintem az EU hozzáállása is elősegíthette azt, hogy a kormány durcás lett, és azt mondta, akkor ilyen körülmények közt támogassa a magánnyugdíj pénztárt az, akinek két anyja van, vagy úgy tele van lóvéval. Kicsit megértem. Több rugalmasságot vártam az EU-tól, hiszen inkább adminisztrációs kérdésről beszélünk.

De van itt más, ami szerintem sokkal fontosabb. Az nyilvánvaló, hogy a gazdaság nem áll túl jól, valahogy kicsit fel kéne pörgetni. Az nem fog menni, hogy a belső fogyasztást kezdjük valahogy felhúzni, mert az nagyjából a saját hajunknál fogva próbáljuk kihúzni magunkat esete. Az államnak bevételre van szüksége, különben vagy a hiány nő (távolodunk az EURO bevezetéstől) vagy adót kell emelni. Ez utóbbi meg egyrészt (megint) hiteltelenné teszi a kormányt., másrészt fékezi a gazdasági növekedést. Valami forrás kéne, de 80 százalékos eladódottság esetén nem javasolt újabb hiteleket felvenni. Különösen nem ilyen magas magyar CDS-nél. Mihez nyúljon akkor a kormány? Hohó, hát itt egy rakás pénz a magánnyugdíj pénztáraknál. Csak kell egy törvény, ami legalizálja a kifosztását.

A nagy kérdés csak az, hogy vajon képes lesz-e a kormány azon ígéretek betartására, hogy mire és milyen ütemben költi el az így rekvirált pénzt? Mert ha képes lesz rá, akkor azt mondom, hogy még mindig a kisebbik rossz egy ilyen rabló-államosítás, ahhoz képest, hogy adót kell emelni, vagy újabb hitelt felvenni, esetleg megnyirbálni a szociális kiadásokat, az eü kaszát, netán csökkenteni a nyugdíjakat. Merthogy jelenleg ezek állhatnak szemben az „államosítással”. Az idő vagy igazolni fogja a kormányt, hogy - végülis - helyesen cselekedtek, vagy a FIDESZ-KDNP évtizedekre eltűnik a politikai porondról. Addig is biztosan lesz Orbán takarodj!