A Tényekben arról szólt az egyik riport, hogy egy iskolaigazgatói állásra ketten pályáztak. Az egyik pályázó egyébként csalt (?) mert bemásolt némi szöveget a netről, valami másik pályázatról. Nagyon nem jellemző, ahogy az eredeti szerző reagált, miszerint őt nem zavarja, sőt örül, mert talán mégis volt a pályázatában néhány használható gondolat. De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a riport végén a két pályázó közül a vesztes nyilatkozott. Pontosabban nem is a hogyan, hanem a tartalom volt a lényeg, azaz sajnálja, hogy nem nyert, mert igen sok – szerinte – jó ötlete volt.
Ez a magyar átok. Mi lenne, ha egyszer a nyertes és a vesztes leülne, és összedobná amilyük van? Félretennék végre a féltékenységet és az irigységet, és az „enyém” helyett a „mienk” működne. Nem néznénk feltétlenül hülyének, dilettánsnak vagy netán gonosznak a másikat. Ugye kilóg a ló lába, mármint az, hogy a politikusainkra célzok. De hogy ez a viselkedés (pedagógus) kollégák között is jellemző lehet, ez katasztrofális.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.