Alibi gondolatok

Ha az előzőt speciális fajtának neveztem, nem is tudom, mit mondjak a politikusainkról, a parlamentről, az önkormányzatokról. Saját magát kreálta, persze, hogy nem nyúl magához. Nem csökkenti a létszámát, nem számít, hogy a mai Magyarország 70 százalékkal kisebb, mint az egykori. Nem hajlandó lemondani a különös előjogairól, nyilvánvalóan kavar a költségelszámolásokkal, mert pitiáner, csóró, kilóg a segge a gatyából. Most van négy éve, hogy kicsit megszedje magát. Ha meg nem csóró, akkor meg szeretne egy újabb kastélyt, jachtot, még nagyobb üzletet. A legrosszabb fajta, aki már nem négy éve alkotja a szenttehén valamelyik porcikáját. Az ilyennek vigyáznia kell, nehogy kiessen, mert a civil életre alkalmatlan. Már semmihez sem ért, a kutyának nem kell. Jó esetben (nekünk rossz esetben, minden relatív) az összeköttetései révén ejtőernyőzhet valamelyik gittegyletbe, ami búsás állami támogatásból tartja fenn magát, biztosítva a leprás szenttehén lehulló darabjainak jólétét. Nem zavarja, hogy az átlagember megveti, lenézi, hazugnak tartja. A saját érdekei után közvetlenül a pártja érdekei következnek, ami köszönő viszonyban sincs a haza, a nép érdekeivel. Mert ezek nem Naszredin Hodzsák, nem vesznek álruhát, és nem vegyülnek el a nép között. Ergo nem is tudják, mit szeretne a nép, mitől boldogulhatna jobban. Egyáltalán nem is tudják, kik azok, akik fölött uralkodnak. Mert ők bizony uralkodók. Én lecserélném őket egy jó királyra. Az sokkal olcsóbb, és talán tetszetősebb is. Az sem zavarna, ha lopna. Csak nem olyan hatékony, mint a sok-sok politikus. Azt felejtik el ezek a hölgyek, urak, hogy őket mi fogadtuk fel, hogy végezzék el helyettünk azokat a tevékenységeket, amire mi nem érünk rá, vagy amihez nem értünk. Képviseljék az érdekeinket külföldön, intézzék az ország egyéb ügyeit, stb. Én nem tudok naponta kirohangálni Brüsszelbe, nem értek a fiskális, vagy monetáris dolgokhoz, a hadügyekhez sem. Tehát megbízzuk őket, hogy helyettünk intézzék az ügyeket, egyszerűen fogalmazva az alkalmazottaink, akiknek azt kéne tenniük, ami nekünk jó. Ezzel szemben azt vesszük észre, hogy teljesen ránk telepedtek. Már azért dolgozunk, hogy ők létezhessenek, kiváltságaikat élvezhessék. Jókat aludjanak a parlamentben, már ha egyáltalán bemennek dolgozni. Néha csinálnak egy kis látszat cirkuszt, úgy tesznek, mintha harcolnának egymás ellen. Aztán a büfében együtt kávéznak, megbeszélik a délutáni teniszpartit. Mi, a kis buták, meg egymásnak esünk, és akár körmünk szakadtáig védjük kedvenc politikusunkat. Összeveszünk a családtagjainkkal és a gyerekkori barátainkkal is. Elmegyünk a nagygyűlésekre, ahol áhítattal isszuk, és hisszük az igét. És aki a másik oldalhoz tartozik, az ostoba, csak a Sátántól eredhet, a velejéig romlott, tehát gyűlölni kell. Jól megosztottak minket. Ők meg jó szórakoznak. És most már nem tudunk mit kezdeni velük. El nem zavarhatjuk őket, mert ők a hatalom, mi meg csak lázadó csőcselék lennénk. Másikat nem tudunk választani, szóval ezt bebuktuk. Fenntartunk annyi önkormányzatot, hogy az egész Európának elég lenne. Ezt is csak azért, hogy semmiben ne lehessen megegyezni, meg hogy a kb. 20 ezer léhűtőnek legyen (látszólagos) munkája. A tragikus az, hogy van olyan politikus, akár helyi szinten is, aki tényleg tenni akar valamit. De társai miatt ő is hitelét veszti, vagy éppen a társai ellehetetlenítik. Ja kérem, aki a disznók közé keveredik, azt megeszik a korpákok.

A „Pannon Puma” egy különös állat. Semmilyen rendbe, törzsbe, fajba nem sorolható, hiszen olyan állatorvosi ló, amiben több szenttehén is tartózkodik. Annyi sebből vérzik, amibe már a föld összes pumája belepusztult volna, minden bajt begyűjtött, amit lehetett. AIDS, az összesféle rák, kolera, pestis, dengi láz, stb. A benne tartózkodó szentteheneket senki nem meri bántani, mert akkor talán rendbe jöhetne, és akkor miből élnének a körülötte legyeskedő állatorvosnak álcázott politikusok. Jól van ez, ahogy van. Ezt érdemeljük.