Vannak dolgok, amiben mi is nagyok tudunk lenni. Például az egy főre jutó szenttehén tömegben biztosan megverjük Indiát. Nem véletlenül mondtam tömeget, mert a mi szenttehén populációnk ugyan kicsi, de annál nagyobb az össztömegük. A mi szentteheneink hatalmasak, önmagában csak egy-egy egyede is képes az országot agyonlapítani. A magyar szenttehén abban hasonlít a többihez, hogyha beledöglünk, akkor sem nyúlunk hozzá, még csak meg sem fejjük. Az eredeti blogban ömlesztve voltak a témák, ezért rengeteg jogos kritika ért – szóban és írásban. Ezért most témákra daraboltam a kérődző állományt.

Szenttehén #1
A nyugdíjasok.

Hatalmon lévők azért nem mernek hozzá nyúlni, mert rögtön kapnának az arcukba az ellenzéktől. Bármilyen megszorítás a nyugdíjakkal kapcsolatban = elbukni a választásokat (egyébként más miatt is) hiszen a nyugdíjasok, mint választók, komoly tömeget jelentenek. Természetes, hogy lenne tiltakozás az érintettek részérről. Ledolgoztunk 40 évet, és most éheztetni akarnak minket. Mert a nyugdíjas (tisztelet a kivételnek) úgy gondolja, ő már nyugdíjba ment, ezért például egy bombatámadás esetén őket nem érheti semmilyen sebesülés, hiszen a bombák szelektívek. Csakúgy, mint a járványok, az infláció, stb. Egy gazdasági, pénzügyi krízis esetén tőlük nem várható áldozat, ők már megtették a magukét, és kéretik őket mindentől megvédeni. Az, aki azt az élelmiszert megtermeli, amit ők ennének, vagy az, aki lavórt legyártja nekik, az meg pusztulhat. Ha már olyan hülye, hogy még nem nyugdíjas, szívjon. Pedig egy jó döntés esetén nem feltétlenül arról lenne szó, hogy nyirbáljuk meg a nyugdíjakat. Egy kicsit árnyaltabb lenne a kép. Mire gondolok. Például arra, hogy a következő évben befagyasztanák a nyugdíjakat, se svájci indexelés, se inflációkövetés. Aztán arra, hogy miközben átmenetileg megszüntetnék a 13. havi nyugdíjat, rendbe tennék azok nyugdíját, akik az MDF kormányázása alatt vonultak vissza. Mert ezeket viszont brutálisan megszívatták. Nem tartom jónak, hogy ma, Magyarországon újabban sok olyan nyugdíjas van (nem visszavonult nagytőkésekre, hanem átlagos emberekre gondolok pl. az anyósomra, vagy a kollégám anyjára) akiknek a nyugdíja azonos szinten van (vagy meghaladja) a magyar nettó átlagfizetést. Igen, ez utóbbi az alacsony, ez tény, de ez már egy másik téma lenne. Ezzel is lehetne valamit kezdeni, ha másképp nem, átmenetileg. Most jönnek az igazán eretnek gondolatok. A nyugdíjas nem fizet egészségügyi hozzájárulást. Hiszen fizetett ő eleget az elmúlt 35-40 évben, miért is fizetne, ha nyugdíjba vonult. Mert a betegségek is követték őket (nyugdíjba), így biztosítási szempontból nem jelentenek kockázatot. Vagy mégis? Több közgazdász már felvetette a szuperbruttósítás gondolatát. Az adó mellett nyugodtan bele lehetne tenni az EHO-t is, és így hosszútávon szépen helyére kerülnének a dolgok. Mondjuk mire én leszek nyugdíjas. Gondoljunk arra is, mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a nyugdíjas munkát vállal. Arról nem beszélve, hogy az aktív nem ugathatna a nyugdíjasnak, hogy az csak fogja be a száját, mert nem fizet semmilyen közterhet. A nyugdíjas emelt fővel járhatna az utcán, mint más adófizető polgár. A mostani rendszer a finanszírozási gondokon kívül felvet egy nagyon fontos társadalmi, szociológia problémát is. Jelenleg, ha valaki nyugdíjba megy, azt a társadalom leírta. Nem számít rá, úgy gondolkodik, hogy eggyel több éhes száj, akit etetni kell, és reméljük, hamar elpatkol. Ez egyszerűen gusztustalan. És ráadásul a nyugdíjasok zöme ez kirekesztést érzékeli, hogy már semmire se jó, én depressziós lennék a gondolattól. Ha viszont adót fizet, akkor ő jogosan gondolja azt, még mindig számítunk rá, ő még mindig tesz le az asztalra, megmarad az öntudata, büszkesége. Az aktívak meg nem pofázhatnak tovább „eltartott” nyugdíjasokról. Biztos, hogy nagyon óvatosan kell a rendszerhez nyúlni, de szerintem az intézkedés végső egyenlege – a költségvetés és a társadalom szempontjából – pozitív lenne. Feltűnhet, hogy a szöveg enyhén szólva megosztó, kissé szembe állítva a nyugdíjas társadalmat az aktívval. Szándékosan. Ez célja a politikusainknak is. Az árokásás nem csak a pártállással kapcsolatban létezik. Divide et impera. Pedig mi, a szenvedő alanyok észrevehetnénk, hogy a mai nyugdíjasok, akiket „eltartanak” dolgoztak azért, amink most van, akik meg most dolgoznak, azoknak meg azért kell juttatni, némi nyugdíjas megszorítás árán, hogy megtermelhessék a nyugdíjakat. ha mi bedőlünk, nem lesz nyugdíj, kaja, vége lesz a dalnak. Mert nálunk nincs nyugdíj folyószámla (most felejtsük el a nyugdíj pénztárakat, jelentéktelen töredékben fogják a most aktívak nyugdíját fedezni), a költségvetésből jön a pénz, oda meg az adókból folyik be. Még egy apróság, mi aktívak ne feledjük, csak idő kérdése, mikor leszünk nyugdíjasok - ha megérjük egyáltalán. A blog megírása óta bizonyos változások történtek. Éppen a harmadik költségvetést fogadták el. Itt sem mertek igazán bátran hozzányúlni a 13. havi nyugdíjhoz. A kérdés az, ha valakinek pl. 140 ezer forintos nyugdíja van, annak most miért kell 80 ezer 13. havit adni? Adjanak a kis nyugdíjasoknak, az rendben van. Másrészről nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy a nyugdíjas társadalom részéről nem igazán hangzott el komoly tiltakozás. Csak a mélységes tiszteletemet tudom kifejezni, amiért megértik a helyzetet.

További jószágok:

alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_2_egeszsegugy
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_3_az_adozas
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_4_szocialis_halo
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_5_biraskodas_itelkezes
alibiman.blog.hu/2008/11/03/szenttehen_6_politikusok